Amikor éjszaka felnézünk a csillagos égre, természetesen felmerül bennünk a kérdés: honnan származik mindez, és hová tart a világegyetem? Ez az ősi kíváncsiság hajtotta a tudósokat arra, hogy egyre mélyebbre ássanak a kozmológia rejtélyeiben. A huszadik század közepén egy merész elmélet látott napvilágot, amely radikálisan új megközelítést kínált a világegyetem természetének megértésére.
Az állandóállapot elmélet olyan kozmológiai modell, amely szerint a világegyetem örökké változatlan formában létezik, miközben folyamatosan tágul. Ez az elképzelés három nézőpontot egyesít magában: a fizikai realitást, ahol új anyag keletkezik a tágulás kompenzálására, a filozófiai szemléletet, amely az örökkévalóság gondolatát helyezi középpontba, valamint a tudományos módszertant, amely megkérdőjelezi a kezdet és vég hagyományos fogalmait.
A következő sorok során egy olyan utazásra invitállak, amely során megismerkedhetsz ennek a lenyűgöző elméletnek minden aspektusával. Betekintést nyerhetsz a tudományos háttérbe, megértheted a főbb képviselők gondolatmenetét, valamint átláthatod azokat a megfigyeléseket és kísérleteket, amelyek végül megkérdőjelezték ezt a modellt. Ugyanakkor azt is felfedezed, hogyan befolyásolta ez az elmélet a modern kozmológiát, és milyen örökséget hagyott maga után.
Mi is pontosan az állandóállapot elmélet?
A világegyetem szerkezetének megértése során az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon mindig is ugyanolyan volt-e, vagy jelentős változásokon ment keresztül. Az állandóállapot elmélet erre a kérdésre egy meglepő választ adott: bár a világegyetem tágul, általános tulajdonságai időben változatlanok maradnak.
Ez az elképzelés három alapvető pillérre épül. Először is, a világegyetem sűrűsége állandó marad a tágulás ellenére, ami azt jelenti, hogy új anyagnak kell keletkeznie a ritkábbá válás kompenzálására. Másodszor, a kozmológiai elvnek megfelelően a világegyetem minden irányban és minden időpontban azonos tulajdonságokat mutat. Harmadszor, nincs kezdet vagy vég – a világegyetem örökké létezett és örökké létezni fog.
A modell legradikálisabb eleme az anyagkeletkezés folyamata. Ennek során a világűr "üres" térségeiből folyamatosan hidrogénatomok jönnek létre, rendkívül lassú ütemben – körülbelül egy atom köbméterenként és évmilliárdként. Ez a mennyiség olyan csekély, hogy közvetlenül megfigyelhetetlen, mégis elegendő ahhoz, hogy fenntartsa a világegyetem átlagos sűrűségét a tágulás során.
A tudományos háttér és fejlődéstörténet
Az 1940-es évek végén három brit tudós – Hermann Bondi, Thomas Gold és Fred Hoyle – dolgozta ki ezt az innovatív elméletet. Munkájukat az motiválta, hogy alternatívát találjanak a Nagy Bumm elmélettel szemben, amely szerint a világegyetem egy szinguláris eseményből származik.
🌟 A kozmológiai elv kibővítése
Az állandóállapot elmélet a kozmológiai elvet egy újabb dimenzióval egészítette ki. Míg az eredeti elv csak térbeli homogenitást és izotrópiát feltételezett, addig ez az új megközelítés időbeli állandóságot is követelt. Ez azt jelentette, hogy egy távoli galaxis megfigyelője bármikor ugyanolyan világegyetemet látna, mint mi most.
Az elmélet matematikai alapjait a tökéletes kozmológiai elv képezte, amely szerint a világegyetem nagy léptékben minden helyen és minden időben azonos. Ennek következményeként a Hubble-állandó valóban állandó kellett hogy legyen, nem csak térben, hanem időben is.
"A világegyetem nem csupán térben, hanem időben is egyenletes – ez a természet legmélyebb szimmetriája lehet."
Az elmélet kidolgozói különös figyelmet fordítottak arra, hogy modelljük összhangban legyen az általános relativitáselmélettel. Ehhez módosítaniuk kellett Einstein tér-idő egyenleteit, bevezetve egy olyan tagot, amely leírta az anyag folyamatos keletkezését.
Főbb képviselők és gondolataik
Fred Hoyle szerepe
Fred Hoyle brit asztrofizikus volt az állandóállapot elmélet legkarizmatikusabb és legharciasabb védelmezője. Ő alkotta meg ironikus módon a "Nagy Bumm" kifejezést is, bár ezt gúnyosan használta a rivális elmélet leírására. Hoyle számára a világegyetem örökkévalósága nem csupán tudományos, hanem filozófiai meggyőződés is volt.
Hoyle különösen az elemkeletkezés problémájára koncentrált. Kimutatta, hogy a nehezebb elemek – mint a szén, oxigén és vas – csillagok belsejében keletkeznek, nem pedig egy kezdeti Nagy Bumm során. Ez a felfedezés ma is az asztrofizika alapköve, függetlenül attól, hogy az állandóállapot elmélet végül elvesztette a versenyt.
Bondi és Gold hozzájárulása
Hermann Bondi és Thomas Gold matematikaorientált megközelítést alkalmaztak. Ők dolgozták ki az elmélet precíz matematikai formalizmusát és vizsgálták meg a fizikai következményeket. Különösen fontos volt munkájuk a kozmológiai időskála problémájának megoldásában.
🔭 Megfigyelési előrejelzések
Az állandóállapot elmélet konkrét, tesztelhető előrejelzéseket tett:
- A távoli galaxisok ugyanolyan eloszlást mutatnak, mint a közeli galaxisok
- A világegyetem kora végtelen
- A kozmikus háttérsugárzás nem létezik
- Az elemgyakoriság állandó marad az időben
Tudományos érvek és ellenérvek
Az állandóállapot elmélet mellett és ellen számos tudományos érv sorakozott fel. A támogatók elsősorban az elmélet elegáns szimmetriájára és a kezdeti szingularitás elkerülésére hivatkoztak. Szerintük természetellenes lenne, hogy a világegyetem egy matematikai pontból induljon ki.
Az ellenérvek között szerepelt az energiamegmaradás megsértése. A kritikusok szerint az anyag folyamatos keletkezése ellentmond a fizika egyik legalapvetőbb törvényének. Az állandóállapot-hívők erre azzal válaszoltak, hogy a gravitációs mező negatív energiája kompenzálja az új anyag pozitív energiáját.
A termodinamikai érvek szintén problémásak voltak. Ha a világegyetem örökké létezett, akkor miért nem érte el még a teljes hőhalált? Az állandóállapot elmélet szerint a folyamatos anyagkeletkezés és a tágulás megakadályozza az entrópia végső győzelmét.
"Az anyag keletkezése nem több csoda, mint a gravitáció maga – mindkettő a tér-idő geometriájának természetes következménye."
Megfigyelési bizonyítékok vizsgálata
Az 1950-es és 1960-as években a csillagászati megfigyelések egyre pontosabbá váltak, lehetőséget teremtve az állandóállapot elmélet tesztelésére. A rádióteleszkópok fejlődése különösen fontos volt, mivel lehetővé tette távoli objektumok tanulmányozását.
Galaxisszámlálás és eloszlás
Az egyik legfontosabb teszt a galaxisok térbeli eloszlásának vizsgálata volt. Az állandóállapot elmélet szerint a távoli galaxisoknak ugyanolyan sűrűségeloszlást kellene mutatniuk, mint a közeli galaxisoknak. A megfigyelések azonban eltéréseket mutattak: a távoli univerzumban több volt a kompakt rádióforrás.
🌌 Kvazistelláris objektumok felfedezése
Az 1960-as években felfedezett kvazárok különösen problémásak voltak az állandóállapot elmélet számára. Ezek a rendkívül fényes, távoli objektumok főként a korai világegyetemben fordultak elő, ami ellentmondott az állandóállapot elvárásainak.
Kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás
Az 1965-ös felfedezés döntő csapást mért az állandóállapot elméletre. Arno Penzias és Robert Wilson véletlenül rátaláltak a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásra (CMB), amely a Nagy Bumm elmélet egyik legfontosabb előrejelzése volt.
Az állandóállapot elmélet nem jósolta meg ezt a sugárzást, sőt, nehezen tudta megmagyarázni a létezését. Hoyle és munkatársai megpróbáltak alternatív magyarázatokat találni – például távoli csillagok fényének szórását kozmikus porszemcsékeken -, de ezek a kísérletek nem voltak meggyőzőek.
| Megfigyelés | Állandóállapot előrejelzés | Tényleges eredmény |
|---|---|---|
| CMB létezése | Nem várható | Felfedezve 1965-ben |
| Távoli rádióforrások | Egyenletes eloszlás | Evolúciós mintázat |
| Hélium-abundancia | Változó az időben | Univerzálisan ~25% |
| Galaxisfejlődés | Nincs evolúció | Jelentős változások |
Modern kísérletek és technológiák
A technológiai fejlődés egyre precízebb eszközöket biztosított a kozmológiai elméletek tesztelésére. A Hubble Űrteleszkóp lehetővé tette a legkülönbözőbb kozmológiai távolságokban lévő objektumok részletes tanulmányozását.
Szupernóva-megfigyelések
Az Ia típusú szupernóvák "standard gyertyaként" való használata forradalmasította a kozmológiát. Ezek a robbanások lehetővé tették a világegyetem tágulási sebességének precíz mérését különböző kozmológiai korokban. Az eredmények egyértelműen mutatták, hogy a tágulás gyorsul, ami teljesen összeegyeztethetetlen az állandóállapot elmélettel.
⚡ Sötét energia felfedezése
A gyorsuló tágulás felfedezése a sötét energia koncepciójához vezetett. Ez az ismeretlen energiaforma a világegyetem tömeg-energiájának körülbelül 68%-át teszi ki, és felelős a tágulás gyorsulásáért.
Nagy léptékű szerkezet
A modern égboltfelmérések, mint a Sloan Digital Sky Survey, részletesen feltérképezték a galaxisok nagy léptékű eloszlását. Ez a "kozmikus háló" struktúra egyértelműen evolúciós jellegű, ami szintén ellentmond az állandóállapot elvárásainak.
"A világegyetem története nem egy monoton ismétlődés, hanem egy gazdag, változatos evolúciós folyamat."
Kritikák és tudományos viták
Az állandóállapot elmélet körüli viták a tudományos módszertan szempontjából is tanulságosak voltak. Az elmélet hívei és ellenzői között zajló disputák rámutattak arra, hogy mennyire fontos a falszifikálhatóság a tudományos elméletekben.
Filozófiai kritikák
Sok kritikus filozófiai alapon támadta az állandóállapot elméletet. Az anyag ex nihilo keletkezése ellentmondani látszott az oksági kapcsolatok alapelvének. Hogyan jöhet létre valami a semmiből, anélkül hogy bármilyen ok vagy mechanizmus állna mögötte?
Az állandóállapot-hívők erre azzal válaszoltak, hogy a Nagy Bumm elmélet sem különb ebből a szempontból – ott is "a semmiből" jön létre az egész világegyetem, csak egyetlen pillanat alatt.
Metodológiai kérdések
🎯 A tudományos módszer alkalmazása
Az állandóállapot elmélet esetében különösen éles vita alakult ki arról, hogy mikor kell egy elméletet elvetni. Hoyle és követői sokáig ragaszkodtak modelljükhöz, még akkor is, amikor a megfigyelési bizonyítékok egyre inkább ellene szóltak.
Ez a helyzet rávilágított arra, hogy a tudósok személyes meggyőződései mennyire befolyásolhatják a tudományos objektívitást. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a "kisebbségi vélemény" fenntartása mennyire fontos lehet a tudomány fejlődése szempontjából.
| Kritika típusa | Fő érvek | Állandóállapot válasza |
|---|---|---|
| Energiamegmaradás | Anyag keletkezés = energia növekedés | Negatív gravitációs energia kompenzál |
| Megfigyelési | CMB, kvazárok evolúciója | Alternatív magyarázatok keresése |
| Filozófiai | Ex nihilo problematika | Nagy Bumm sem különb |
| Matematikai | Ad hoc módosítások | Természetes kiterjesztés |
Az elmélet bukása és következményei
Az 1970-es évekre egyértelművé vált, hogy az állandóállapot elmélet nem tudja megmagyarázni a felhalmozódó megfigyelési bizonyítékokat. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás részletes tanulmányozása, a kvazárok evolúciós mintázata és a nukleoszintézis számítások mind a Nagy Bumm elmélet mellett szóltak.
A paradigmaváltás
Thomas Kuhn tudományos forradalmak elmélete szerint az állandóállapot elmélet bukása tipikus példája egy paradigmaváltásnak. A régi elmélet egyre több ad hoc hipotézissel próbálta megmenteni magát, míg végül egy új, egyszerűbb és erősebb magyarázóerővel rendelkező modell váltotta fel.
Az állandóállapot elmélet védelmezői fokozatosan áttértek más kutatási területekre, vagy módosított verziókat dolgoztak ki. Hoyle például a kvázi állandóállapot kozmológia felé fordult, amely megőrizte az eredeti elmélet néhány elemét, de beépítette a megfigyelési bizonyítékokat is.
"A tudomány nem a tökéletes elméletek keresése, hanem a folyamatos közelítés az igazsághoz."
Örökség és hatás
Bár az állandóállapot elmélet végül elbukott, hozzájárulása a kozmológia fejlődéséhez vitathatatlan. Ösztönözte a precíz megfigyeléseket, új matematikai módszereket vezetett be, és rámutatott a kozmológiai elvek fontosságára.
Az elmélet bukása után a Nagy Bumm modell vált dominánssá, de ez sem volt mentes a problémáktól. A horizont probléma, a síkság probléma és a monopol probléma megoldására új elméletek születtek, mint például az inflációs kozmológia.
Kapcsolat más kozmológiai elméletekkel
Az állandóállapot elmélet nem elszigetelt jelenség volt a kozmológia történetében. Szoros kapcsolatban állt más alternatív elméletekkel, és hatással volt a mainstream kozmológia fejlődésére is.
Ciklikus modellek
🔄 Az örökkévaló visszatérés
Az állandóállapot elmélethez hasonlóan a ciklikus modellek is megpróbálták elkerülni a kezdeti szingularitás problémáját. Ezek az elméletek szerint a világegyetem végtelen ciklusokat jár be: tágulás, összehúzódás, majd újra tágulás.
A modern ekpirózis elmélet és a ciklikus világegyetem modellek bizonyos értelemben az állandóállapot elmélet szellemi örökösei. Bár részleteikben jelentősen különböznek, mindegyik a világegyetem örökkévalóságának gondolatából indul ki.
Kvantumkozmológia
Az állandóállapot elmélet anyagkeletkezési mechanizmusa előfutára volt a modern kvantumtér-elméleti megközelítéseknek. Ma már tudjuk, hogy a kvantumfluktuációk valóban képesek részecskepárokat létrehozni a "vákuumból", bár ez a folyamat jóval bonyolultabb, mint amit az állandóállapot elmélet feltételezett.
A kozmológiai állandó problémája és a sötét energia rejtélye bizonyos értelemben visszavezet az állandóállapot elmélet alapkérdéseihez: hogyan maradhat fenn a világegyetem energiasűrűsége a tágulás során?
"Az állandóállapot elmélet bukása nem jelentette gondolatainak halálát – csak átalakulásukat és finomításukat."
Matematikai formalizmus és egyenletek
Az állandóállapot elmélet matematikai alapjai az Einstein-egyenletek módosításán alapultak. A hagyományos általános relativitáselmélet tér-idő egyenleteit ki kellett egészíteni egy anyagkeletkezési taggal.
Az alapegyenletek
Az állandóállapot kozmológiában a Friedmann-egyenlet a következő formát öltötte:
H² = (8πG/3)ρ – k/a²
ahol H a Hubble-paraméter, ρ az anyagsűrűség, k a térgörbületi paraméter, és a(t) a léptékfaktor. Az állandóállapot feltétel szerint ρ konstans marad az időben, ami meghatározta az anyagkeletkezés ütemét.
🧮 Kontinuitási egyenlet módosítása
A hagyományos kontinuitási egyenletet:
dρ/dt + 3H(ρ + p/c²) = 0
fel kellett váltania egy módosított verzióval:
dρ/dt + 3H(ρ + p/c²) = Q
ahol Q az anyagkeletkezési ráta. Az állandóállapot feltételből következően Q = 3Hρ₀, ahol ρ₀ az állandó anyagsűrűség.
Fizikai interpretáció
Ez a matematikai formalizmus azt jelentette, hogy minden köbméter térben folyamatosan új hidrogénatomok jönnek létre. A keletkezési ráta rendkívül alacsony volt – körülbelül egy proton köbméterenként és milliárd évenként.
A gravitációs mező energiasűrűsége negatív, ami kompenzálhatta az új anyag pozitív energiáját. Ez a mechanizmus elvileg megőrizhette az energiamegmaradás törvényét, bár a részletek vitatottak maradtak.
Kísérleti tesztek és megfigyelések részletesen
Az állandóállapot elmélet tudományos értékelése során kulcsfontosságú volt a tesztelhető előrejelzések megfogalmazása és azok kísérleti ellenőrzése. Ez a folyamat példaértékű volt a modern kozmológia módszertana szempontjából.
Olbers-paradoxon megoldása
Az állandóállapot elmélet elegáns megoldást kínált az Olbers-paradoxonra – arra a kérdésre, hogy miért sötét az éjszakai égbolt, ha a világegyetem végtelen és örökké létező. Az elmélet szerint a távoli csillagok fénye vöröseltolódás miatt elhalványul, és a világegyetem tágulása megakadályozza a fény felhalmozódását.
⭐ Csillagkeletkezési ráta
Az állandóállapot elmélet szerint a csillagkeletkezési rátának állandónak kell lennie a kozmológiai időben. Ez azt jelentette, hogy minden korszakban ugyanannyi új csillag születik, mint amennyi elpusztul. A megfigyelések azonban azt mutatták, hogy a korai világegyetemben intenzívebb volt a csillagkeletkezés.
Elemgyakoriság vizsgálatok
A Big Bang nukleoszintézis elmélete precíz előrejelzéseket tett a könnyű elemek (hidrogén, hélium, lítium) kozmikus gyakoriságára vonatkozóan. Az állandóállapot elmélet szerint ezek az arányok változniuk kellene az időben, mivel a csillagok folyamatosan termelik a nehezebb elemeket.
A megfigyelések azonban azt mutatták, hogy a hélium kozmikus gyakorisága univerzálisan körülbelül 25%, ami pontosan megegyezett a Nagy Bumm elmélet előrejelzésével, és nehezen volt összeegyeztethető az állandóállapot modellel.
"A természet nem köteles eleget tennie elméleti elvárásainknak – ez teszi a tudományt olyan izgalmassá és alázatra késztetővé."
Társadalmi és kulturális hatások
Az állandóállapot elmélet nemcsak a tudományos közösségre, hanem a szélesebb társadalomra is jelentős hatást gyakorolt. Az örökkévaló világegyetem gondolata mélyen rezonált bizonyos filozófiai és vallási hagyományokkal.
Populáris kultúra
Fred Hoyle aktív szerepet vállalt a tudomány népszerűsítésében. BBC rádióműsorai és könyvei révén az állandóállapot elmélet széles körben ismertté vált. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kozmológia mainstream kulturális témává vált a 20. század közepén.
A science fiction irodalom is felkarolta az állandóállapot elmélet gondolatait. Számos regény és film dolgozott fel olyan témákat, mint az örökkévaló világegyetem, a folyamatos anyagkeletkezés és az időben változatlan kozmosz.
🎭 Filozófiai következmények
Az állandóállapot elmélet mély filozófiai kérdéseket vetett fel az idő természetéről, a kauzalitásról és a létezés értelméről. Ha a világegyetem örökké ugyanolyan volt, akkor van-e értelme a fejlődésnek és a változásnak?
Oktatási hatások
Az állandóállapot elmélet vitája fontos szerepet játszott a tudományos módszertan oktatásában. Bemutatta, hogy még a legelegánsabb elméletek is bukhatnak a megfigyelési bizonyítékok súlya alatt, és hogy a tudomány önkorrigáló jellegű.
Ez a történet gyakran szerepel a tudományfilozófia tankönyvekben, mint példa arra, hogy hogyan működik a tudományos paradigmaváltás a gyakorlatban.
Alternatív megközelítések és módosított verziók
Az állandóállapot elmélet bukása után számos tudós próbált hibrid modelleket kifejleszteni, amelyek megőrizték az eredeti elmélet vonzó elemeit, de beépítették a megfigyelési bizonyítékokat is.
Kvázi állandóállapot kozmológia
Fred Hoyle, Geoffrey Burbidge és Jayant Narlikar az 1990-es években kifejlesztették a kvázi állandóállapot kozmológiát (QSSC). Ez a modell periodikus "mini-bumm" eseményeket feltételezett, amelyek során új anyag keletkezett, de a világegyetem általános szerkezete állandó maradt.
A QSSC megpróbálta megmagyarázni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást és más megfigyelési bizonyítékokat, de nem nyerte el a tudományos közösség széles körű támogatását.
🌊 Plazma kozmológia
Hannes Alfvén és követői egy másik alternatívát fejlesztettek ki, amely a plazma fizika szerepét hangsúlyozta a kozmológiai folyamatokban. Bár ez nem volt közvetlenül az állandóállapot elmélet folytatása, hasonló szkepticizmust mutatott a Nagy Bumm modellel szemben.
Modern visszhangok
A sötét energia felfedezése után újra felmerültek az állandóállapot elmélethez hasonló gondolatok. A fantom energia modellek például olyan forgatókönyveket vázolnak fel, amelyekben a világegyetem energiasűrűsége növekszik az idővel – ami bizonyos értelemben az állandóállapot elmélet fordított változata.
A multiverse elméletek is tartalmaznak olyan elemeket, amelyek az állandóállapot elmélet szellemiségére emlékeztetnek: örökkévaló létezés, folyamatos "világegyetem-keletkezés" és időben változatlan általános tulajdonságok.
"A bukott elméletek gondolatai gyakran újjászületnek új formában – ez a tudományos kreativitás egyik legfontosabb forrása."
Gyakran ismételt kérdések az állandóállapot elméletről
Mi a fő különbség az állandóállapot elmélet és a Nagy Bumm elmélet között?
Az állandóállapot elmélet szerint a világegyetem örökké létezett és mindig is ugyanolyan volt, míg a Nagy Bumm elmélet szerint a világegyetem körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt egy szinguláris eseményből keletkezett. Az állandóállapot modellben folyamatosan új anyag keletkezik a tágulás kompenzálására, míg a Nagy Bumm modellben az összes anyag és energia a kezdeti pillanatban jött létre.
Hogyan magyarázta az állandóállapot elmélet a világegyetem tágulását?
Az elmélet szerint a világegyetem valóban tágul, de az átlagos anyagsűrűség állandó marad, mert folyamatosan új hidrogénatomok keletkeznek az "üres" térből. Ez a keletkezési ráta rendkívül lassú volt – körülbelül egy atom köbméterenként és milliárd évenként -, de elegendő volt ahhoz, hogy fenntartsa a világegyetem állandó sűrűségét.
Miért bukott el végül az állandóállapot elmélet?
A fő ok a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás 1965-ös felfedezése volt, amelyet az állandóállapot elmélet nem jósolt meg, de a Nagy Bumm elmélet igen. Emellett a távoli galaxisok és kvazárok megfigyelései evolúciós mintázatokat mutattak, ami ellentmondott az állandóállapot elmélet állandósági elvének. A hélium kozmikus gyakorisága is jobban illeszkedett a Nagy Bumm előrejelzéseihez.
Van-e ma is jelentősége az állandóállapot elméletnek?
Bár maga az elmélet elvesztette tudományos relevanciáját, számos gondolata továbbél a modern kozmológiában. A kvantumtér-elméletben valóban létezik "anyagkeletkezés" a vákuumfluktuációk révén, és a sötét energia problémája bizonyos értelemben visszavezet az állandóállapot elmélet alapkérdéseihez. Emellett fontos szerepet játszik a tudományos módszertan oktatásában.
Kik voltak az állandóállapot elmélet főbb képviselői?
A három fő kidolgozó Hermann Bondi, Thomas Gold és Fred Hoyle voltak, mind brit tudósok. Fred Hoyle vált a legismertebb védelmezővé, aki egészen haláláig (2001) dolgozott az elmélet különböző változatain. Később Geoffrey Burbidge és Jayant Narlikar is csatlakozott hozzájuk a kvázi állandóállapot kozmológia kifejlesztésében.
Hogyan viszonyult az állandóállapot elmélet az energiamegmaradás törvényéhez?
Ez volt az egyik legnagyobb kritika az elmélettel szemben. A folyamatos anyagkeletkezés látszólag megsértette az energiamegmaradás törvényét. Az elmélet védelmezői azzal érveltek, hogy a gravitációs mező negatív energiája kompenzálja az új anyag pozitív energiáját, így az összenergia megmarad. Ez az érvelés azonban nem volt teljesen meggyőző a tudományos közösség számára.
