Sokunkban élénken él még az emlék, amikor a 2012-es évhez közeledve egyre többször bukkant fel a hír, miszerint egy ősi prófécia világvégét jósol erre az időpontra. Az internetet elárasztották a teóriák, a híradások részletesen foglalkoztak a témával, és sokan valóban elgondolkodtak azon, mi történne, ha az emberiség történetének egyik legnagyobb civilizációja, a maja kultúra naptára valóban egy apokaliptikus eseményt vetítene előre. A félelem, a kíváncsiság és a rejtély iránti vonzalom keveredett bennünk, miközözben a naptárak lapjai lassan közeledtek a rettegett dátumhoz.
Ez az időszak rávilágított arra, milyen mélyen gyökerezik az emberben a jövő megismerésének vágya, és mennyire fogékonyak vagyunk a különleges, titokzatos magyarázatokra. A kérdés, hogy a maják valóban egy katasztrófát jósoltak-e, vagy csupán egy hatalmas félreértésről van szó, nemcsak a tudományt, hanem a populáris kultúrát is megmozgatta. Ebben a mélyreható elemzésben arra vállalkozunk, hogy feltárjuk a maja időszámítás valódi természetét, megvizsgáljuk az égbolt megfigyelésének szerepét, és eloszlatunk számos tévhitet, melyek a 2012-es év körüli pánikot táplálták.
A következő sorokban egy izgalmas utazásra invitáljuk az olvasót a maja civilizáció gondolkodásmódjába, a csillagászat és a kozmológia lenyűgöző világába. Megismerheti a naptárrendszer bonyolult felépítését, annak valódi jelentését, és megtudhatja, hogyan értelmezték az időt a maják, akik messze megelőzték korukat az égi jelenségek megfigyelésében. Feltárjuk, miért vált a 2012-es dátum a világvége szinonimájává, és bemutatjuk, milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a globális jelenségből.
A maja naptár rendszere és működése
Az idő mérése és értelmezése alapvető fontosságú volt a maja civilizáció számára, és ez a gondolkodásmód gyökeresen eltért a nyugati kultúrában megszokottól. Számukra az idő nem egy lineáris, végtelen vonal volt, hanem ciklikus folyamatok sorozata, ahol a múlt megismétlődik, és a jövő is a korábbi minták alapján alakul. Ez a mélyreható ciklikus szemlélet tükröződik az összes időszámítási rendszerükben.
Az idő felfogása a majáknál
A maják számára az idő nem csak egyszerűen események sorrendjét jelentette, hanem egy élő, lélegző entitást, amelynek saját energiái és befolyása van. Minden napnak, minden ciklusnak megvolt a maga egyedi karaktere, amely hatással volt az emberekre és a világra. Ezért volt olyan fontos a pontos időszámítás, hiszen ennek segítségével tudták meghatározni a megfelelő pillanatot a mezőgazdasági munkákhoz, a vallási szertartásokhoz, a háborúkhoz vagy akár a házasságkötésekhez. Az idő szentsége áthatotta mindennapjaikat, és bonyolult naptári rendszereik ezt a mély tiszteletet tükrözték.
A maja gondolkodásmódban az idő maga egy isten, amely születik, él és meghal, majd újjászületik, újra és újra.
A rövid számlálási ciklusok
A maja naptár valójában nem egyetlen naptár volt, hanem több, egymással összefonódó rendszer komplex hálója. Ezek közül a két legfontosabb a Tzolkin és a Haab'.
-
A Tzolkin (szent naptár): Ez egy 260 napos ciklus, amely két, egymással párhuzamos számláláson alapul: egy 13 napos számcikluson (1-től 13-ig) és egy 20 napos név- vagy jelciklusokon. Minden napnak van egy száma és egy neve (például 1 Krokodil, 2 Szél, stb.). A 260 napos ciklus azért különösen fontos, mert szorosan kapcsolódik az emberi terhesség időtartamához, és valószínűleg a rituális célokat, a jóslást és a személyes sors meghatározását szolgálta. Ez a naptár volt a maják vallási és ceremoniális életének alapja.
-
A Haab' (világi naptár): Ez a naptár a napévet követte, és 365 napból állt. 18 hónapból állt, mindegyik 20 napos volt, plusz egy kiegészítő 5 napos időszak, az úgynevezett Uayeb. Ez az 5 napos időszak szerencsétlennek, veszélyesnek számított, és a maják igyekeztek kerülni a fontos tevékenységeket ezen napokon. A Haab' elsősorban a mezőgazdasági ciklusok, az évszakok nyomon követésére és a mindennapi élet szervezésére szolgált.
A Tzolkin és a Haab' együtt egy nagyobb, 52 éves ciklust alkottak, amelyet Naptárkörnek neveztek. Ez azt jelenti, hogy 52 Haab' év (365 nap) és 73 Tzolkin ciklus (260 nap) után ugyanaz a Tzolkin nap és Haab' nap ismétlődött meg. Ez a 52 éves ciklus volt a maják számára egy emberi élet hosszának megfelelő időszak, egy jelentős időegység, amelynek lezárása gyakran nagy ceremóniákkal járt.
A hosszú számlálás
A Naptárkör mellett a maják egy másik, sokkal hosszabb időszámítási rendszert is használtak, amelyet Hosszú Számlálásnak nevezünk. Ez a rendszer egy abszolút, folyamatos idővonalat biztosított, amely az időt egy meghatározott kezdeti dátumtól számította. Ez az alapdátum a mi Gergely-naptárunk szerint i.e. 3114. augusztus 11. volt.
A Hosszú Számlálás húszas számrendszeren alapult (vigesimális), kivéve a második helyiértéket, ahol 18×20 (360) volt az átváltás, hogy megközelítse a napévet. Az időegységek a következők voltak:
| Maja név | Napok száma | Gergely-naptárban kb. |
|---|---|---|
| Kin | 1 | 1 nap |
| Uinal | 20 Kin | 20 nap |
| Tun | 18 Uinal | 360 nap |
| Katun | 20 Tun | 7200 nap (kb. 19.7 év) |
| Baktun | 20 Katun | 144000 nap (kb. 394.3 év) |
| Pictun | 20 Baktun | 2 880 000 nap (kb. 7885 év) |
| Kalabtun | 20 Pictun | 57 600 000 nap (kb. 157 700 év) |
| Kinchiltun | 20 Kalabtun | 1 152 000 000 nap (kb. 3.15 millió év) |
| Alautun | 20 Kinchiltun | 23 040 000 000 nap (kb. 63 millió év) |
A Hosszú Számlálás egy ötjegyű számmal jelölte az időt, például 13.0.0.0.0. Ez a számlálás lehetővé tette a maják számára, hogy hatalmas időtartamokat rögzítsenek, és történelmi eseményeket, uralkodói dinasztiákat, valamint csillagászati megfigyeléseket rendszerezzenek. Az 13.0.0.0.0. egy rendkívül fontos dátum volt a maja kozmológiában, amely egy baktun ciklus lezárását jelentette.
A maja naptár nem csak időmérő eszköz volt, hanem egyfajta "térkép" is, amely az univerzum ritmusát és az istenek akaratát mutatta meg.
Csillagászati alapok és a maja kozmológia
A maják rendkívül fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, amelyek messze meghaladták koruk más civilizációinak tudását. Évezredeken át figyelték az égboltot, és precíz megfigyeléseikre alapozták naptári rendszereiket és kozmológiai elképzeléseiket. Számukra a csillagok és a bolygók mozgása nem csupán égi jelenség volt, hanem az istenek üzenete, a jövő előrejelzése.
A maják és az égbolt
A maja városokban számos épületet, például piramisokat és obszervatóriumokat, úgy tájoltak, hogy azok kulcsfontosságú csillagászati eseményekkel, például napfordulókkal és napéjegyenlőségekkel legyenek összhangban. Ez a precizitás lehetővé tette számukra, hogy pontosan meghatározzák az évszakokat, ami létfontosságú volt a mezőgazdaság szempontjából. A maják nem használtak távcsöveket, mégis elképesztő pontossággal követték nyomon az égitestek mozgását, puszta szemmel és rendkívül kifinomult matematikai számításokkal.
Különös figyelmet fordítottak a Napra, a Holdra és a Vénuszra. A Vénusz mozgását például olyan részletességgel dokumentálták, hogy képesek voltak előre jelezni azokat az időszakokat, amikor az "hajnalcsillagként" vagy "estcsillagként" volt látható. Ez a bolygó különösen fontos volt számukra, mert a háborúhoz és a termékenységhez kötötték. A Drezdai Kódex, az egyik fennmaradt maja könyv, részletes táblázatokat tartalmaz a Vénusz ciklusairól.
A Tejút és a Sötét Hasadék
A maják kozmológiájában a Tejút is kiemelt szerepet játszott. Ők "világfának" vagy "kozmikus folyónak" nevezték, amely összeköti az alvilágot, a földi világot és az égboltot. A Tejút egy bizonyos részét, ahol a csillagok sűrűsége alacsonyabbnak tűnik, "Sötét Hasadéknak" vagy "Sötét Útnak" nevezték. Ez a sötét folt, amely valójában a Tejút porfelhői által eltakart csillagok sávja, különleges jelentőséggel bírt. Egyes elméletek szerint a maják úgy vélték, hogy ezen a ponton keresztül lépnek be a lelkek a túlvilágra, vagy innen érkeznek a teremtő erők.
A 2012-es dátum körüli spekulációkban a Sötét Hasadék is fontos szerepet kapott. Egyes elméletek szerint a baktun ciklus lezárása egybeesett volna azzal az időponttal, amikor a Nap a téli napforduló idején pontosan a Tejút Sötét Hasadékával állt volna együtt. Ezt a "galaktikus együttállást" sokan apokaliptikus előjelnek tekintették, holott a maja feljegyzésekben nincs nyoma ilyen katasztrofális értelmezésnek.
A bolygók megfigyelése
A Nap és a Vénusz mellett a maják szoros figyelemmel kísértek más bolygókat is, mint például a Marsot és a Jupitert, bár ezekről kevesebb részletes feljegyzés maradt fenn. Értették a bolygók retrográd mozgását, azaz azt a jelenséget, amikor látszólag visszafelé haladnak az égbolton. Képesek voltak előre jelezni a napfogyatkozásokat és holdfogyatkozásokat is, ami rendkívüli matematikai és csillagászati tudásról tanúskodik. Ezeket az eseményeket gyakran fontos rituális alkalmakként tartották számon, amelyek az istenek akaratát tükrözték.
A maja csillagászat nem csupán tudományos törekvés volt, hanem mélyen összefonódott vallásukkal és kozmológiájukkal. Az égbolt mozgását az idő múlásának és a sors alakulásának tükreként értelmezték, és naptári rendszereiket úgy alakították ki, hogy azok harmonizáljanak az univerzum ritmusával.
A maják nem csak nézték a csillagokat, hanem olvasták is azokat, üzeneteket keresve bennük az univerzumról és saját sorsukról.
A 2012-es jelenség eredete és értelmezése
A 2012-es év körüli globális felhajtás, amely a maja naptár állítólagos világvége-jóslatából fakadt, valójában egy komplex jelenség volt, amelyben az ősi tudás, a modern félreértelmezések, a médiahatás és az emberi félelem keveredett. Fontos megérteni, hogy honnan eredt ez a hiedelem, és miért vált olyan széles körben elfogadottá, annak ellenére, hogy a maja kultúra szakértői folyamatosan cáfolták.
A baktun ciklus lezárása
A Hosszú Számlálás naptárrendszerében a 13.0.0.0.0. dátum volt a kulcs. Ez a dátum a Gergely-naptár szerint 2012. december 21-re esett. A maja kozmológiában az 13.0.0.0.0. nem a világ végét, hanem egy nagy ciklus, egy baktun lezárását jelentette. A maják hite szerint a világ teremtése is egy 13 baktunból álló ciklus végén történt, így ennek a ciklusnak az ismétlődése egy új korszak kezdetét, egyfajta kozmikus megújulást jelölt.
A baktunok lezárása mindig is fontos esemény volt a maják számára, amelyet ünnepségekkel és emlékművek felállításával jelöltek. A 13. baktun lezárása különösen jelentős volt, mivel az első 13 baktunból álló ciklus végét jelentette a jelenlegi világteremtés óta. Ez egy új korszak, egy új teremtési ciklus kezdetét jelezte, nem pedig a mindenség pusztulását. A maja feljegyzések, mint például a Tortuguero 6. sztélé, egyértelműen utalnak erre a dátumra, de nem apokaliptikus, hanem transzformatív eseményként említik.
A téves értelmezések és a világvége-jóslatok
A maja naptár félreértelmezése nagyrészt a nyugati kultúra lineáris időfelfogásának és a maja ciklikus szemlélet közötti különbségből fakadt. A nyugati gondolkodásban egy "naptár vége" gyakran a "világ végét" jelenti, míg a maják számára ez csupán egy ciklus befejezését és egy új kezdetét jelezte, akárcsak egy óra, amely eléri a 12-t, majd újra 1-től kezdődik.
A 20. század második felében, majd különösen a 21. század elején, különböző ezoterikus, New Age és összeesküvés-elméleti csoportok kezdték el terjeszteni azt a nézetet, hogy a maja naptár valójában a világ végét jósolja. Ezek az elméletek gyakran keveredtek más próféciákkal, például Nostradamus jóslataival, vagy modern tudományos elképzelésekkel, mint például a galaktikus együttállás, a pólusváltás, a földönkívüli invázió, vagy egy óriási bolygó (Nibiru) becsapódása. Ezek a spekulációk szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a maja kultúra és vallás valódi kontextusát.
A média szerepe
A 2012-es "világvége" jelenségének elterjedésében a média, különösen az internet és a filmipar, kulcsszerepet játszott. Számos dokumentumfilm, könyv és hollywoodi produkció (pl. a "2012" című film) dolgozta fel a témát, gyakran szenzációhajhász módon, eltorzítva a maja naptár valódi jelentését. Ez a médiafelhajtás hatalmas érdeklődést generált, de egyben eltorzította az információkat és felesleges pánikot keltett. Az emberek tömegesen kerestek menedéket, készleteztek, és sokan valóban elhitték, hogy közeleg a vég.
A szakértők, régészek és maja történészek folyamatosan próbálták tisztázni a helyzetet, hangsúlyozva, hogy a maja naptár nem jósol világvégét, hanem egy kozmikus ciklus váltását jelöli. Azonban hangjuk gyakran elnyomódott a szenzációhajhász hírek és a jól marketingelt apokaliptikus elméletek zajában.
A 2012-es "világvége" nem a maja próféciákból, hanem a modern ember félelmeiből és félreértelmezéseiből született.
A tudományos és régészeti álláspont
Amikor a 2012-es dátum körüli spekulációk elérték a tetőpontjukat, a tudományos és régészeti közösség határozottan kiállt a téves értelmezések ellen. A kutatók, akik évtizedeket töltöttek a maja kultúra tanulmányozásával, egyértelműen kijelentették, hogy a naptár nem jósol világvégét, és a pánik alaptalan. Érveiket a régészeti leletekre, a maja írásos forrásokra és a modern maja közösségek hagyományaira alapozták.
A maja naptár folytonossága
A legfontosabb érv az volt, hogy a maja naptár egy folyamatos rendszer, amelynek nincsen "vége". Ahogy a mi naptárunk is átfordul december 31-ről január 1-re, úgy a maja Hosszú Számlálás is tovább folytatódott a 13.0.0.0.0. után. Már léteznek régészeti bizonyítékok, amelyek sokkal későbbi dátumokat rögzítenek, mint 2012. december 21.
Például a guatemalai Xultunban talált falfestmények és feljegyzések több ezer évvel a 2012-es dátum utáni időpontokra vonatkozó naptári számításokat tartalmaznak. Ezek a felfedezések egyértelműen bizonyítják, hogy a maják maguk is úgy gondolták, az idő messze túlmutat ezen a cikluslezáráson. A 13.0.0.0.0. tehát nem egy végállomás volt, hanem egy fontos fordulópont, egy kozmikus újrakezdés, amely után az időszámítás egyszerűen folytatódik a következő baktunnal.
Modern maja értelmezések
A modern maja közösségek, akik ma is élnek és őrzik őseik hagyományait, szintén megerősítették, hogy a 2012-es dátum nem jelentett világvégét. Számukra ez az időpont egy megújulást, egy spirituális ébredést, vagy egy új korszak kezdetét jelképezte, ahol az emberiségnek lehetősége van tanulni a múlt hibáiból és egy jobb jövőt építeni.
A maja vének és spirituális vezetők sokszor hangsúlyozták, hogy a nyugati értelmezés torzította el a naptár valódi üzenetét. Ők egyfajta pax mayát, azaz maja békét és harmóniát vártak ettől az időszaktól, nem pedig pusztulást. A ciklusváltás számukra lehetőséget kínált az emberiségnek, hogy visszatérjen a természettel és az univerzummal való harmóniába.
A régészeti bizonyítékok
A régészeti feltárások és a maja hieroglifák megfejtése során soha nem találtak olyan feljegyzést, amely egyértévesen világvégét jósolt volna a 13. baktun ciklus végére. Azonban számos feljegyzés utal a ciklus lezárására és az ezzel járó ünnepségekre.
A már említett Tortuguero 6. sztélé a leggyakrabban idézett maja emlék, amely megemlíti a 13.0.0.0.0. dátumot. A szöveg szerint ezen a napon egy isten, Bolon Yokte', "lejön a nagy befejezéskor". Ezt a "lejövetelt" sokan apokaliptikus eseményként értelmezték, holott a maja mitológiában az istenek "lejövetele" gyakran egy rituális, ceremoniális eseményt jelent, amely egy új korszak kezdetét szimbolizálja, nem pedig a pusztulást. A szöveg további része is inkább egy ceremoniális eseményre, mintsem egy katasztrófára utal.
A maja írásos emlékek, mint a kódexek és a sztélék, inkább a történelem rögzítésére, az uralkodók dicsőítésére és a csillagászati események előrejelzésére szolgáltak, mintsem apokaliptikus próféciákra.
| Jellemző | Maja időszámítás | Nyugati időszámítás |
|---|---|---|
| Időfelfogás | Ciklikus, ismétlődő | Lineáris, progresszív |
| Kezdet | Kozmikus teremtés, abszolút kezdőpont | Jézus születése (Gergely-naptár) |
| Ciklusok | Tzolkin (260 nap), Haab' (365 nap), Naptárkör (52 év), Hosszú Számlálás (baktunok) | Évek, hónapok, napok, órák |
| Célja | Rituális, mezőgazdasági, kozmikus összefüggések, jóslás | Történelmi rögzítés, mindennapi élet szervezése |
| Vég | Ciklusok fordulópontja, új kezdet | Végtelen, elméleti végtelenség |
A régészeti leletek és a modern maja közösségek egyöntetűen azt mutatják, hogy a naptár ciklikus megújulást, nem pedig pusztulást jósolt.
A 2012-es "világvége" utóélete és tanulságai
Amikor 2012. december 21. eljött és elmúlt, anélkül, hogy bármilyen globális katasztrófa bekövetkezett volna, sokan fellélegeztek, mások csalódottak voltak, ismét mások pedig tanulságokat vontak le a történtekből. A jelenség utóélete legalább annyira érdekes, mint maga a várakozás időszaka, hiszen rávilágít az emberi pszichológia, a tudomány és a babona közötti feszültségre.
A félelem és a remény
A 2012-es események jól illusztrálták, milyen erősen hat az emberre a félelem az ismeretlentől és a jövő bizonytalanságától. A világvége-jóslatok, legyenek azok bármilyen alaptalanok is, képesek tömegeket megmozgatni, spekulációkat elindítani és akár pánikot is kelteni. Az emberiség történelme során mindig is léteztek apokaliptikus próféciák és a végidőkről szóló narratívák, amelyek mélyen gyökereznek a vallási és kulturális hagyományokban. A maja naptár körüli felhajtás csupán a legutóbbi példája volt ennek a jelenségnek, amelyben a modern kommunikációs eszközök felerősítették a hatást.
Ugyanakkor a remény is fontos szerepet játszott. Sokan nemcsak a pusztulástól tartottak, hanem egyfajta spirituális megújulást, egy új korszak kezdetét remélték. A maja naptár "végét" egyesek a tudatosság emelkedésének, a harmónia eljövetelének, vagy az emberiség kollektív ébredésének lehetőségéül látták. Ez a kettős érzés – a félelem és a remény – jellemezte a 2012-es időszakot.
A tudomány és a babona határa
A 2012-es jelenség éles határvonalat húzott a tudományos tények és a babonák, illetve a téves értelmezések között. A tudósok és kutatók, a régészek és a maja kultúra szakértői folyamatosan próbálták eloszlatni a tévhiteket, racionális magyarázatokat adva a naptár működésére és jelentésére. Hangjuk azonban gyakran elveszett a szenzációhajhász hírek és a jól felépített, de alaptalan összeesküvés-elméletek zűrzavarában.
Ez az eset rávilágított arra, milyen fontos a kritikus gondolkodás és a megbízható információforrások keresése. A tudomány szerepe nem csupán a jelenségek magyarázatában rejlik, hanem abban is, hogy segítsen az embereknek eligazodni a dezinformációk tengerében, és megkülönböztetni a tényt a fikciótól. Az eset tanulsága, hogy a tudomány és az oktatás elengedhetetlen a babonák és a félelmek eloszlatásához.
A maja örökség ma
Annak ellenére, hogy a 2012-es "világvége" jóslat tévesnek bizonyult, a jelenségnek volt egy pozitív hozadéka is: felkeltette a globális érdeklődést a maja kultúra iránt. Emberek milliói szereztek tudomást a maja naptárról, a civilizáció csillagászati tudásáról és gazdag történelméről. Ez az érdeklődés hozzájárult ahhoz, hogy a maja régészeti lelőhelyek nagyobb figyelmet kapjanak, és a maja kultúra megértése elmélyüljön a szélesebb közönség körében.
Ma a maja naptár a ciklikus időfelfogás, a precíz csillagászat és egy lenyűgöző civilizáció szimbólumává vált. Emlékeztet bennünket arra, hogy az időt és a kozmoszt sokféleképpen lehet értelmezni, és hogy az ősi kultúrák bölcsessége még mindig tartogat számunkra felfedeznivalókat. A maja örökség ma is él a modern maja közösségekben, akik továbbviszik őseik hagyományait, és emlékeztetnek bennünket arra, hogy a 2012-es dátum valójában egy új kezdetet, egy átalakulást jelentett, nem pedig a véget.
A maja naptár valójában egy intellektuális csoda, amely a kozmikus rendet és az idő örök ciklusait ünnepli, nem pedig egy apokaliptikus végzetet hirdet.
Gyakran ismételt kérdések
A maja naptár valóban világvégét jósolt 2012-re?
Nem, a maja naptár nem jósolt világvégét 2012-re. A 2012. december 21-i dátum a Hosszú Számlálás naptárrendszerében egy nagy ciklus, a 13. baktun lezárását jelentette. Ez egy új korszak kezdetét, egy kozmikus megújulást jelölt a maja kozmológiában, nem pedig a világ pusztulását.
Mi volt a Hosszú Számlálás naptár célja?
A Hosszú Számlálás egy folyamatos időszámítási rendszer volt, amely egy abszolút kezdeti dátumtól számolta az időt. Célja az volt, hogy lehetővé tegye a maják számára nagy időtartamok rögzítését, történelmi események, uralkodói dinasztiák és csillagászati megfigyelések pontos dokumentálását.
Milyen más naptárakat használtak a maják?
A Hosszú Számlálás mellett a maják két fő naptárat használtak: a Tzolkin-t (260 napos szent naptár rituális célokra) és a Haab'-ot (365 napos világi naptár a mezőgazdasági és mindennapi élethez). Ez a két naptár együtt alkotta az 52 éves Naptárkört.
Miért tulajdonítottak a maják ekkora jelentőséget a csillagoknak és a bolygóknak?
A maják rendkívül fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Számukra az égitestek mozgása nem csupán tudományos jelenség volt, hanem az istenek üzenete, a jövő előrejelzése és a kozmikus rend tükre. Naptáraikat és épületeiket is az égi jelenségekhez igazították.
Vannak-e régészeti bizonyítékok, amelyek alátámasztják a 2012-es világvége-elméletet?
Nincsenek. A régészeti feltárások és a maja hieroglifák megfejtése során soha nem találtak olyan feljegyzést, amely egyértelműen világvégét jósolt volna a 13. baktun ciklus végére. Ezzel szemben találtak olyan feljegyzéseket, amelyek sokkal későbbi dátumokra vonatkozó számításokat tartalmaznak, bizonyítva a naptár folytonosságát.
Hogyan értelmezik a modern maja közösségek a 2012-es dátumot?
A modern maja közösségek szintén nem hisznek a világvégében. Számukra ez a dátum egy megújulást, egy spirituális ébredést vagy egy új korszak kezdetét jelképezte, ahol az emberiségnek lehetősége van tanulni és fejlődni.
Miért terjedt el akkor a világvége-jóslat?
A világvége-jóslat nagyrészt a maja ciklikus időfelfogás félreértelmezéséből, a nyugati lineáris időszemléletből, valamint az ezoterikus csoportok, a New Age mozgalmak és a média szenzációhajhász terjesztéséből fakadt. A hollywoodi filmek és az internet is jelentősen hozzájárultak a hiedelem elterjedéséhez.
