Az éjszakai égbolt mindig is lenyűgözte az emberiséget, titkokat rejtve, csodákat mutatva. De van egy történet, egy égi jelenségről szóló elbeszélés, amely évezredek óta foglalkoztatja a tudósokat, a teológusokat és az egyszerű embereket egyaránt. Ez a történet a Betlehemi csillagról szól, arról a fényről, amely a hagyomány szerint elvezette a napkeleti bölcseket egy rendkívüli esemény helyszínére. Mi volt valójában ez a csillag? Egy valódi égi jelenség, vagy egy mélyebb, szimbolikus üzenet hordozója? Ez a kérdés nem csupán történelmi vagy vallási jelentőségű; a kozmosz iránti örök kíváncsiságunkat is tükrözi.
Ez a titokzatos égi jelenség a Máté evangéliumában jelenik meg, és generációk óta inspirálja a művészetet, a zenét és a tudományos kutatást. Vajon egy ritka bolygóegyüttállás, egy hirtelen felvillanó nóva, vagy egy távoli üstökös lehetett az, ami annyira különlegesen tündökölt az akkori égbolton? Az elkövetkező sorokban megvizsgáljuk a legvalószínűbb csillagászati magyarázatokat, bemutatva azokat az elméleteket, amelyek a modern tudomány és az ősi feljegyzések fényében a leginkább megállják a helyüket.
Merüljünk el együtt ebben a lenyűgöző utazásban, ahol a történelmi szövegek, a csillagászat precíz adatai és az emberi hit találkozik. Felfedezzük, hogy a Betlehemi csillag rejtélye hogyan segíthet jobban megérteni a bolygók, a galaxisok és az egész űr működését, miközben talán közelebb kerülünk ahhoz a csodához, amit évezredek óta ünnepelünk. Készülj fel egy gondolatébresztő utazásra a tudomány és a hit határán, ahol az égi jelek értelmezése új távlatokat nyit meg.
A Betlehemi csillag történeti és teológiai háttere
A Betlehemi csillag története a Máté evangéliumában található, és ez az egyetlen bibliai forrás, amely részletesen beszámol róla. A szöveg szerint a napkeleti bölcsek, akiket gyakran mágusokként is emlegetnek, egy csillagot követtek, amely elvezette őket Jeruzsálembe, majd onnan Betlehembe, ahol a gyermek Jézust megtalálták. Ez a leírás kulcsfontosságú a későbbi csillagászati feltételezések szempontjából, hiszen a csillag viselkedésének bizonyos aspektusai – mint például, hogy "keleten látták", majd "megállt" egy bizonyos hely fölött – próbára teszik a modern értelmezéseket.
A mágusok, akikről a Biblia ír, valószínűleg perzsa vagy babilóniai asztrológusok és csillagászok voltak, akik nagy tiszteletben álltak a keleti társadalmakban. Ők nem csupán az égitestek mozgását figyelték meg, hanem hittek abban is, hogy az égi jelenségek földi eseményeket, különösen uralkodók születését vagy halálát jelzik. Számukra egy új, rendkívül fényes csillag megjelenése, vagy egy különleges bolygóegyüttállás egy új király születésére utalhatott, különösen, ha az a zsidó néppel kapcsolatos próféciákkal is egybevágott. A zsidó hagyomány szerint egy új messiás vagy király születését egy új csillag fogja jelezni.
A teológiai értelmezés szerint a Betlehemi csillag nem feltétlenül egy fizikai jelenség volt, hanem inkább egy isteni beavatkozás, egy csoda, amely Isten akaratát fejezte ki. Ez az értelmezés azt sugallja, hogy a csillag viselkedése – például az, hogy "megállt" egy ház fölött – nem magyarázható természeti törvényekkel, hanem a transzcendens dimenzió megnyilvánulása volt. E nézőpont szerint a tudományos magyarázatok keresése eleve téves, hiszen egy természetfeletti eseményt próbálunk racionális eszközökkel megérteni. Azonban sokan úgy vélik, hogy Isten a természet törvényein keresztül is megnyilvánulhat, így egy különleges csillagászati esemény is lehetett az isteni terv része.
Fontos megjegyezni, hogy a Betlehemi csillag története évezredek óta hidat képez a hit és a tudomány között, arra ösztönözve az embereket, hogy mindkét nézőpontból vizsgálják meg a valóságot.
Az együttállások, mint lehetséges magyarázat
A bolygók együttállásai, vagy konjunkciói, az egyik leggyakrabban emlegetett csillagászati magyarázat a Betlehemi csillag jelenségére. Ezek az események viszonylag ritkák, és rendkívül látványosak lehetnek, különösen, ha több fényes égitest is részt vesz bennük.
A bolygóegyüttállások alapjai
Az együttállás akkor következik be, amikor két vagy több égitest – például bolygók, a Hold vagy fényes csillagok – látszólag közel kerülnek egymáshoz az égbolton, a Földről nézve. Fontos hangsúlyozni, hogy ez csupán egy optikai illúzió, hiszen a valóságban hatalmas távolságok választják el őket. A bolygók keringési ideje, sebessége és pályájuk eltérései miatt az együttállások sűrűsége és látványossága változó. Vannak gyakori, kevésbé feltűnő együttállások, és vannak rendkívül ritka, úgynevezett "nagy együttállások", amikor a bolygók olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy egyetlen fényes pontnak tűnhetnek. Az ókori csillagászok, akik szabad szemmel figyelték az eget, nagy jelentőséget tulajdonítottak ezeknek az eseményeknek, különösen, ha a fényesebb bolygók, mint a Jupiter és a Szaturnusz, voltak érintettek.
A Jupiter és Szaturnusz nagy együttállása
Az egyik legnépszerűbb és tudományosan leginkább alátámasztott elmélet szerint a Betlehemi csillag valójában a Jupiter és a Szaturnusz nagy együttállása lehetett, amely Kr. e. 7-ben történt. Ezt az eseményt Johannes Kepler, a híres csillagász vetette fel először a 17. században. Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz háromszor is együttállt a Halak csillagképben. Ez egy úgynevezett hármas együttállás, ami azt jelenti, hogy a bolygók látszólag elhaladnak egymás mellett, majd retrográd mozgásuk miatt visszafordulnak, újra együttállnak, majd ismét visszafordulnak, harmadszor is együttállva. Ez a ritka jelenség hónapokon keresztül megfigyelhető volt, és az égen való "vándorlás" érzetét kelthette.
A mágusok számára ez az együttállás különösen jelentős lehetett. A Jupiter a "királyok bolygója" volt, a Szaturnusz pedig a zsidó néppel, vagy Palesztinával hozták összefüggésbe. A Halak csillagkép pedig gyakran a messiási idővel vagy a zsidó néppel társult. Így a három égitest együttes jelentése egy "zsidó király" születésére utalhatott. A hármas együttállás rendkívül ritka, legközelebb Kr. u. 2020-ban történt hasonló látványos konjunkció.
A Jupiter és a Regulus együttállása
Egy másik figyelemre méltó eseménysorozat Kr. e. 3-2 körül zajlott, amikor a Jupiter többször is együttállt a Regulus nevű, rendkívül fényes csillaggal. A Regulus az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, és neve latinul "kis királyt" jelent, de az ókorban a "királyok csillagaként" is ismerték.
Kr. e. 3 szeptemberében a Jupiter és a Regulus együttállt, majd retrográd mozgása miatt a Jupiter "visszatért" a Regulushoz, és Kr. e. 2 februárjában ismét együttállt vele. Végül Kr. e. 2 májusában harmadszor is együttálltak, mielőtt a Jupiter elhaladt volna a Regulus mellett. Ez a hármas együttállás rendkívül ritka és látványos volt, és a mágusok számára egyértelműen egy "királyi csillag" jelenségét mutatta. Ráadásul Kr. e. 2 júniusában a Jupiter együttállt a Vénusszal is, amely az égbolton a valaha látott legfényesebb bolygóegyüttállást hozta létre, olyan erős fényt adva, ami talán még nappal is látható lehetett. Ez a rendkívüli fényesség magyarázhatja azt a bibliai leírást, miszerint a csillag "megjelent" és vezette őket.
Az együttállások elmélete azért vonzó, mert természeti jelenségeket kínál, amelyek az akkori csillagászati tudással értelmezhetőek voltak, és megfelelnek a mágusok motivációjának.
| Év | Esemény | Csillagkép/Jelentés | Lehetséges összefüggés a Betlehemi csillaggal |
|---|---|---|---|
| Kr. e. 7 | Jupiter és Szaturnusz hármas együttállása | Halak (messiási kor, zsidó nép), Jupiter (király), Szaturnusz (Judea) | Hosszú ideig tartó, rendkívül ritka jelenség, amely egy zsidó király születésére utalhatott. |
| Kr. e. 3-2 | Jupiter és Regulus hármas együttállása | Oroszlán (királyi), Regulus (királyi csillag), Jupiter (király) | A "királyok csillagának" többszöri felkeresése egy király születését jelezte. |
| Kr. e. 2. június | Jupiter és Vénusz rendkívül közeli együttállása | Oroszlán | A valaha látott legfényesebb együttállás, amely akár nappal is látható lehetett, és Betlehem fölött tűnhetett fel. |
A nóvák és szupernóvák teóriája
Az égen hirtelen felvillanó, majd elhalványuló csillagok, a nóvák és szupernóvák is szóba jöhetnek a Betlehemi csillag lehetséges magyarázataként. Ezek az események drámaiak és rendkívül fényesek lehetnek, így könnyen felkelthették volna a mágusok figyelmét.
Mi a nóva és a szupernóva?
A nóva (latinul "új") egy olyan csillagászati jelenség, amikor egy fehér törpe csillag egy közeli társcsillagtól gázt szív el. Ez a gáz felhalmozódik a fehér törpe felszínén, majd egy ponton hirtelen termonukleáris robbanás következik be. Ennek hatására a csillag fényessége drámaian megnő, akár tízezerszeresére is, majd fokozatosan elhalványul. A nóvák általában hetekig vagy hónapokig láthatók szabad szemmel.
A szupernóva még ennél is sokkal erőteljesebb robbanás. Két fő típusa van: az egyik egy rendkívül masszív csillag életének a vége, amikor kifogy az üzemanyagból és gravitációs összeomláson megy keresztül, a másik pedig egy fehér törpe, amely egy bizonyos kritikus tömeget elérve (például egy társcsillagtól való anyagelszívás miatt) felrobban. A szupernóvák fényessége akár egy egész galaxis fényességével vetekedhet, és hónapokig, sőt évekig látható maradhat. Egy közeli szupernóva akár nappal is látható lenne.
Történelmi feljegyzések keresése
A nóvák és szupernóvák kutatása a Betlehemi csillaggal kapcsolatban elsősorban az ókori csillagászati feljegyzésekre támaszkodik. Különösen a kínai és koreai csillagászok voltak híresek rendkívül precíz és részletes égboltmegfigyeléseikről. Ők rögzítették az "vendégcsillagok" megjelenését, amelyek valószínűleg nóvák vagy szupernóvák voltak.
Azonban a Kr. e. 10 és Kr. u. 10 közötti időszakban nincsenek egyértelmű és megbízható keleti feljegyzések egy olyan rendkívül fényes nóváról vagy szupernóváról, amely a Betlehemi csillag leírásának megfelelne. Létezik egy kínai feljegyzés egy "vendégcsillagról" Kr. e. 5-ből, amely 70 napig volt látható a Bak csillagképben. Ez egy nóva lehetett, de valószínűleg nem volt annyira fényes, mint egy szupernóva, és nem biztos, hogy olyan kiemelkedő jelnek számított, amely több ezer kilométerről, a távoli Perzsiából vagy Babilóniából indította volna útnak a mágusokat.
A Betlehemi csillag mint nóva – előnyök és hátrányok
A nóva vagy szupernóva elmélet előnye, hogy magyarázatot adhat a Betlehemi csillag hirtelen megjelenésére és rendkívüli fényességére. Egy ilyen esemény valóban felkelthette volna a mágusok figyelmét, és egy új korszak kezdetét jelezhette. A nóvák idővel elhalványulnak, ami magyarázhatja, hogy miért nem maradt fenn róla több feljegyzés vagy miért nem volt látható hosszú távon.
Azonban számos hátránya is van ennek az elméletnek. Először is, a történelmi feljegyzések hiánya. Egy szupernóva annyira fényes lett volna, hogy szinte biztosan több kultúra is rögzítette volna. Másodszor, a bibliai leírás szerint a csillag "vezette" a mágusokat, majd "megállt" egy bizonyos hely fölött. Egy nóva vagy szupernóva rögzített helyen van az égbolton, nem "vezet" és nem "áll meg" egy adott ház fölött. Ez a leírás sokkal inkább egy isteni beavatkozásra vagy egy szimbolikus értelmezésre utal, mintsem egy fizikai jelenségre.
Fontos megjegyezni, hogy a nóvák és szupernóvák rendkívüli vizuális élményt nyújtanak, de a Betlehemi csillag leírásának minden aspektusát nehezen magyarázzák.
Az üstökösök, mint csillagászati jelenségek
Az üstökösök, hosszú, fénylő farkukkal, az emberiség számára mindig is titokzatos és gyakran félelmetes égi jelenségek voltak. Felbukkanásuk sok kultúrában a sorsdöntő események, jóslatok vagy akár katasztrófák előhírnökei voltak. Vajon a Betlehemi csillag is egy üstökös lehetett?
Az üstökösök természete és megjelenése
Az üstökösök alapvetően "piszkos hógolyók", amelyek jégből, porból és szikladarabokból állnak. A Naprendszer külső, hideg régióiban keringenek, és csak akkor válnak láthatóvá, amikor a Naphoz közeledve felmelegszenek. Ekkor a jég szublimálódik, gázzá alakul, és magával ragadja a port, létrehozva egy fényes kómát (burkot) a mag körül, és jellegzetes, hosszú, fénylő csóvát (farkat), amely mindig a Naptól távolabb mutat.
Az üstökösök fényessége és láthatósága nagyban függ a méretüktől, összetételüktől és a Naphoz való közelségüktől. Néhány üstökös rendkívül fényes lehet, és hetekig vagy hónapokig is látható marad az égbolton, hosszú, impozáns farkával. Az ókori emberek számára, akik nem értették az üstökösök tudományos magyarázatát, ezek az égi látványosságok rendkívüli jelentőséggel bírtak.
Halley-üstökös és más üstökösök
A legismertebb üstökös, a Halley-üstökös, körülbelül 75-76 évente tér vissza. A korábbi megjelenései közül az egyik Kr. e. 12-ben volt. Bár ez az időpont túl korai ahhoz, hogy a Betlehemi csillaggal azonosítsuk (hiszen Jézus születését általában Kr. e. 6 és Kr. e. 4 közé teszik), mégis megmutatja, hogy az üstökösök valóban látványos égi események voltak abban az időszakban.
A kínai feljegyzések egy másik üstökösről számolnak be Kr. e. 5-ből, amely 70 napig volt látható. Ez az üstökös a Bak csillagképben jelent meg, és lehetséges, hogy a mágusok is látták. Azonban az üstökösökkel kapcsolatban van néhány probléma, ha a Betlehemi csillagként akarjuk értelmezni.
Az üstökös teória kihívásai
Az üstökös elmélet egyik legnagyobb kihívása a bibliai leírás, miszerint a Betlehemi csillag "megállt" egy bizonyos hely fölött. Egy üstökös, akárcsak egy bolygó vagy egy csillag, folyamatosan mozog az égbolton, és nem áll meg egyetlen ház vagy város fölött sem. Ez a leírás sokkal inkább egy szimbolikus, isteni útmutatásra utal, mintsem egy fizikai égitestre.
Ezenkívül az ókori világban az üstökösöket gyakran rossz ómennek tekintették. A katasztrófák, háborúk, éhínségek vagy uralkodók halálának előhírnökei voltak. Nehéz elképzelni, hogy a mágusok egy ilyen rossz előjelnek tartott égi jelenséget követtek volna, hogy egy új királyt üdvözöljenek. Bár a keleti kultúrákban lehettek eltérő értelmezések, a nyugati és közel-keleti hagyományokban az üstökösök általában nem számítottak pozitív jelnek.
A "keleten látták" kifejezés is problémás lehet. Az üstökösök az égbolt bármely pontján megjelenhetnek, és nem feltétlenül utalnak egy adott irányra. Az üstökös elmélet tehát bár valós csillagászati jelenséget kínál, nem illeszkedik tökéletesen a bibliai elbeszélés minden részletéhez, és a kulturális konnotációk sem támogatják erősen.
Fontos megjegyezni, hogy bár az üstökösök látványosak, az ókori hiedelmek és a bibliai leírások alapján kevésbé valószínű, hogy ők voltak a Betlehemi csillag.
| Érv a mellett, hogy üstökös volt | Érv az ellen, hogy üstökös volt |
|---|---|
| Hirtelen megjelenhet, fényes és látványos lehet. | Az ókori kultúrákban gyakran rossz ómennek számított, ami ellentmond a "jó hír" üzenetének. |
| Hosszú, fénylő farka különleges égi jelenségként tűnhetett fel. | A Biblia szerint a csillag "megállt" egy bizonyos hely fölött, amit egy üstökös nem tesz meg. |
| A kínai feljegyzések Kr. e. 5-ből utalnak egy üstökösre. | Nem "vezet" a szó szoros értelmében, hanem az égbolton halad. |
| Egy üstökös általában nem utal egy konkrét király születésére a mágusok értelmezésében. |
Egyéb elméletek és modern perspektívák
Az együttállásokon, nóvákon és üstökösökön kívül más, kevésbé elterjedt csillagászati elméletek is felmerültek a Betlehemi csillag magyarázatára. Emellett fontos megvizsgálni a csillag szimbolikus, nem-csillagászati értelmezését is, amely a hit és a teológia szempontjából rendkívül jelentős.
Meteorzáporok vagy bolygóködök?
Néhányan felvetették, hogy a Betlehemi csillag egy különösen fényes meteorzápor lehetett. Egy meteorzápor során sok meteor lép be a Föld légkörébe, és ég el, fényes csíkokat hagyva az égen. Egy nagyon intenzív meteorzápor, amely egy fényesebb tűzgolyót is tartalmazott, lenyűgöző látványt nyújthatott. Azonban a meteorzáporok rövid ideig tartanak, és általában nem egyetlen, folyamatosan vezető csillagként írhatók le. A "megállt" és "vezetett" leírások sem illenek rájuk.
Egy másik, még kevésbé valószínű elmélet szerint egy bolygóköd vagy egy távoli galaxis fényesedése lehetett a jelenség. A bolygóködök egy haldokló csillag által kibocsátott gáz- és porfelhők, amelyek gyönyörű, de általában halvány égi objektumok. Nem hirtelen jelennek meg, és nem is elég fényesek ahhoz, hogy egy ilyen jelentős eseményt jelezzenek. Egy távoli galaxis hirtelen felvillanása, például egy kvazár, túl távol van és túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel látható legyen.
Ezek az elméletek általában nem kapnak széleskörű tudományos támogatást, mivel nem illeszkednek a bibliai leírás részleteihez, vagy nem voltak elég fényesek ahhoz, hogy a mágusok figyelmét felkeltsék.
A csillag szimbolikus értelmezése
A legfontosabb alternatív értelmezés a Betlehemi csillaggal kapcsolatban az, hogy az nem egy fizikai csillagászati objektum volt, hanem egy szimbolikus vagy csodás jelenség. Ezen nézőpont szerint a Máté evangéliuma nem egy csillagászati beszámolót, hanem egy teológiai üzenetet közvetít. A csillag Isten beavatkozásának szimbóluma, amely a messiás születését jelezte, és a pogányok (a mágusok) számára is elérhetővé tette az üzenetet.
Az, hogy a csillag "megállt" egy ház fölött, vagy "vezette" a mágusokat, nehezen magyarázható természeti törvényekkel. Egy szimbolikus értelmezés szerint ezek a leírások arra utalnak, hogy a csillag nem csupán egy égi jel volt, hanem egy isteni útmutatás, amely pontosan oda vezette őket, ahová menniük kellett. Ebben az esetben a csillagászat eszközeivel nem lehet megfejteni a rejtélyt, hiszen az egy transzcendens esemény volt. Ez az értelmezés különösen erős a teológiai körökben, ahol a csoda és az isteni gondviselés központi szerepet játszik.
Fontos megjegyezni, hogy a Betlehemi csillag mélyebb, spirituális értelmet hordozhat, amely túlmutat minden csillagászati magyarázaton, és a hit erejét hangsúlyozza.
A csillagászat, űr, galaxis és bolygók szerepe a kutatásban
A Betlehemi csillag rejtélyének megfejtése nem csupán történelmi vagy vallási kérdés, hanem kiváló példa arra, hogyan segíthet a modern csillagászat, a bolygók és a galaxisok mozgásának pontos ismerete az ókori események értelmezésében. A kozmosz végtelen mélységének tanulmányozása új fényben mutathatja be a múlttat.
A mai csillagászok rendkívül precízen képesek kiszámítani az égitestek, így a bolygók mozgását évezredekre előre és visszafelé. Számítógépes modellek segítségével pontosan rekonstruálhatjuk az égboltot, ahogyan az Kr. e. 7, Kr. e. 3-2 vagy más kritikus időpontokban látszott. Ez a precizitás lehetővé teszi számunkra, hogy megbízhatóan azonosítsuk azokat a különleges együttállásokat, nóvákat vagy üstökösöket, amelyek abban az időszakban előfordultak. Az űr kutatása, a galaxisok, csillagok és bolygók viselkedésének megértése alapvető ahhoz, hogy elkülönítsük a valós csillagászati jelenségeket a puszta spekulációtól.
A modern teleszkópok, mint például a Hubble űrtávcső vagy a James Webb űrtávcső, folyamatosan új információkat szolgáltatnak az űr távoli szegleteiről, a csillagok születéséről és haláláról, valamint a galaxisok evolúciójáról. Bár ezek a távcsövek nem tudnak közvetlenül a Betlehemi csillagra mutatni, segítenek megérteni azokat a folyamatokat (például a nóvák mechanizmusát), amelyek az ókori égbolton is lejátszódtak. A bolygók keringésének dinamikája, a gravitáció törvényei és az égitestek fényességi jellemzői mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre pontosabb képet kapjunk a lehetséges jelenségekről.
A tudományos kutatás nem célja, hogy megcáfolja vagy megerősítse a vallási hitet, hanem hogy megértse a természeti jelenségeket. A Betlehemi csillag esetében a csillagászat lehetőséget ad arra, hogy a bibliai elbeszélést összevessük a valósággal, és reális, természeti magyarázatokat keressünk egy olyan eseményre, amely évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A téma kutatása segít abban is, hogy jobban megértsük az ókori civilizációk csillagászati tudását és az égi jelek értelmezését.
Fontos megjegyezni, hogy a modern csillagászat eszközei lehetővé teszik számunkra, hogy évezredekkel visszamenőleg rekonstruáljuk az égboltot, segítve a Betlehemi csillag rejtélyének megfejtését a tudomány fényében.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért olyan nehéz azonosítani a Betlehemi csillagot?
A fő nehézség abból adódik, hogy a bibliai leírás viszonylag rövid és nem tartalmaz pontos csillagászati adatokat, mint például dátumot, pontos pozíciót vagy időtartamot. Emellett a csillag viselkedésének leírása (pl. "megállt egy ház fölött") nehezen értelmezhető természeti jelenségként.
Miért fontos a dátum a Betlehemi csillag azonosításához?
Jézus születésének pontos dátuma nem ismert, de a történészek általában Kr. e. 6 és Kr. e. 4 közé teszik. Ez a szűk időkeret kulcsfontosságú, mert csak az ebben az időszakban történt jelentős csillagászati események jöhetnek szóba, mint lehetséges magyarázatok.
Miért tartották a mágusok a Jupiter-Szaturnusz együttállást különlegesnek?
A mágusok asztrológusok voltak, akik az égi jelenségekből olvastak ki földi eseményeket. A Jupiter a "királyok bolygója" volt, a Szaturnusz a zsidó néppel vagy Judeával volt azonosítva, a Halak csillagkép pedig gyakran a messiási idővel társult. Ezen égi testek hármas együttállása a zsidó király, a messiás születését jelezhette számukra.
Látható volt-e a Betlehemi csillag nappal is?
Ez attól függ, milyen csillagászati eseményről van szó. Egy rendkívül fényes szupernóva vagy egy nagyon közeli Jupiter-Vénusz együttállás (mint amilyen Kr. e. 2-ben történt) annyira fényes lehetett, hogy akár nappal is megfigyelhető volt, bár halványabban. Azonban a legtöbb együttállás vagy nóva csak éjszaka látszik jól.
Lehetett-e a Betlehemi csillag egy UFO?
Az UFO (azonosítatlan repülő tárgy) elméletek a modern kor termékei, és nincsenek történelmi vagy tudományos alapjaik a Betlehemi csillaggal kapcsolatban. A bibliai szöveg egyértelműen egy "csillagról" beszél, ami az akkori égi objektumokra vonatkozó terminológia volt. A csillagászati magyarázatok sokkal inkább valószínűek.
Melyik elméletet tartják a csillagászok a legvalószínűbbnek?
A legtöbb csillagász a Kr. e. 7-es Jupiter-Szaturnusz hármas együttállást, vagy a Kr. e. 3-2-es Jupiter-Regulus-Vénusz együttállás-sorozatot tartja a legvalószínűbb csillagászati magyarázatnak. Ezek az események megfelelnek a mágusok asztrológiai értelmezéseinek, és rendkívül látványosak voltak. A nóva és az üstökös elméletek kevesebb támogatást kapnak a történelmi feljegyzések hiánya és a bibliai leírással való nehéz összeegyeztethetőség miatt.
