Amikor az űrbe tekintünk, gyakran a távoli galaxisok és a felfedezetlen bolygók ejtenek ámulatba bennünket. De van valami sokkal közelebbi, mégis elképesztően inspiráló, ami az emberi kitartásról, találékonyságról és a tudásvágyról tanúskodik: az űrállomások története. A Mir űrállomás különösen közel áll a szívemhez, mert az a merész kísérlet volt, amely évtizedekre definiálta az emberiség jelenlétét az alacsony Föld körüli pályán. Ez nem csupán egy technológiai csoda volt, hanem egy otthon, egy laboratórium, egy menedék a Föld felett, ahol a nemzetek közötti határok elmosódtak a közös tudományos célok és a túlélés érdekében. A Mir története rávilágít arra, hogy még a legnagyobb kihívások közepette is képesek vagyunk együttműködni, tanulni a hibáinkból, és feszegetni az emberi képességek határait. Ez az izgalmas időszak, tele diadalokkal és drámai pillanatokkal, örök emlékeztetője annak, hogy az űr nem csupán a csillagok birodalma, hanem az emberi szellem és akarat végtelen kiterjesztése.
Ez az utazás a Mir űrállomás történetének mélységeibe kalauzol el bennünket, bemutatva annak építését, küldetéseit, tudományos eredményeit és azokat a hihetetlen kihívásokat, amelyekkel a fedélzeten dolgozó űrhajósok szembesültek. Megtudhatja, hogyan vált a Mir a nemzetközi együttműködés szimbólumává, és miként fektette le az alapokat a jövő űrállomásai, például a Nemzetközi Űrállomás (ISS) számára. Felfedezzük a mérnöki zsenialitást, amely lehetővé tette, hogy egy ilyen komplex létesítmény több mint másfél évtizeden át működjön a zord űrben, és megismerkedünk azokkal a tudományos áttörésekkel, amelyek a Mir fedélzetén születtek. Ez a történet nemcsak a múltba repít el, hanem inspirációt is nyújt a jövő generációinak, hogy merjenek nagyot álmodni, és soha ne adják fel a felfedezés iránti vágyukat.
Az űrállomások hajnala és a Mir születése
Az űrkutatás aranykorában, a hidegháború rivalizálása közepette mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió a Föld körüli pályán való tartós emberi jelenlét megteremtésére törekedett. A szovjet program úttörő volt ezen a téren, hiszen a Szaljut sorozatú űrállomások már a hetvenes évek elején bebizonyították, hogy az ember képes huzamosabb ideig élni és dolgozni az űrben. Ezek az első generációs űrállomások azonban korlátozott moduláris képességekkel rendelkeztek, és gyakran csak egyetlen űrhajó fogadására voltak alkalmasak. A Mir űrállomás tervezése egy merész lépés volt előre: egy új generációs, moduláris felépítésű űrállomás koncepciója, amely hosszú távú tudományos kutatást és nemzetközi együttműködést tett lehetővé. A cél az volt, hogy egy olyan komplexumot hozzanak létre, amely nem csupán egy laboratórium, hanem egy valódi űrbeli "otthon", amely képes folyamatosan bővülni és fejlődni az idő múlásával.
A Mir projekt a Szovjetunió gazdasági és politikai kihívásai ellenére is prioritást élvezett, mint az ország technológiai fölényének és űrben való vezető szerepének szimbóluma. A tervezőmérnökök és tudósok egy olyan rendszert képzeltek el, amely rugalmasan alkalmazkodik a változó tudományos igényekhez, és lehetővé teszi a személyzet cseréjét, valamint az ellátmány folyamatos szállítását. Ez a vízió vezette el őket a központi magmodul és a hozzá csatlakoztatható, speciális funkciójú modulok ötletéhez, amelyek együttesen egy hatalmas, komplex űrbeli létesítményt alkottak.
„Az űrben való tartós jelenlét nem csupán technikai bravúr, hanem az emberiség azon vágyának kifejeződése, hogy megértse a körülötte lévő univerzumot és saját helyét benne.”
A kezdeti építkezés és a moduláris felépítés
A Mir űrállomás építése 1986. február 19-én kezdődött, amikor egy Proton rakéta pályára állította az állomás központi magmodulját. Ez a modul volt a Mir szíve és agya, amely biztosította a legénység lakótereit, a vezérlőrendszereket, az életfenntartó rendszereket és az első tudományos eszközöket. A magmodul hat dokkolóporttal rendelkezett, lehetővé téve a további modulok és az űrhajók csatlakoztatását. Ez a moduláris tervezés volt a Mir egyik legforradalmibb aspektusa, amely rugalmasságot és bővíthetőséget biztosított.
Az elkövetkező években fokozatosan csatlakoztak a speciális modulok, mindegyik egyedi célt szolgálva. Ezek a modulok alakították a Mir-t egy egyszerű űrhajóból egy komplex, több laboratóriumot és lakóteret magában foglaló űrállomássá. A modulok dokkolása automatikus vagy kézi irányítással történt, ami rendkívüli precizitást igényelt az űrhajósoktól és a földi irányítástól egyaránt.
Nézzük meg közelebbről a Mir legfontosabb moduljait és azok funkcióit:
| Modul neve | Indítás éve | Fő funkció |
|---|---|---|
| Bázismodul (Core Module) | 1986 | Az űrállomás központi vezérlőegysége, lakóterek, életfenntartó rendszerek. |
| Kvant-1 | 1987 | Asztrofizikai obszervatórium, gamma-sugár csillagászat, röntgen-távcsövek. |
| Kvant-2 | 1989 | Kiegészítő életfenntartó rendszerek, légzsilip EVA-khoz, tudományos kísérletek. |
| Kristall | 1990 | Anyagtudományi, biotechnológiai és technológiai kísérletek, dokkoló port a Shuttle-hoz. |
| Spektr | 1995 | Földmegfigyelés, légkörkutatás, tudományos berendezések elhelyezése. |
| Priroda | 1996 | Távérzékelés, földtudományi kutatások, meteorológiai megfigyelések. |
Ez a moduláris felépítés tette lehetővé, hogy a Mir űrállomás folyamatosan fejlődjön és alkalmazkodjon az új tudományos igényekhez, egyedülálló rugalmasságot biztosítva a világűrben.
A Mir küldetései: tudomány és rekordok
A Mir űrállomás nem csupán egy technológiai demonstráció volt, hanem egy virágzó tudományos laboratórium is, amely a Föld körüli pályán keringve számos úttörő kutatást végzett. Küldetései során a Mir a tudomány számos ágát támogatta, a biológiától és az orvostudománytól kezdve az anyagtudományon és a csillagászaton át a Földmegfigyelésig. Az itt szerzett tapasztalatok és adatok felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak az emberi űrrepülés jövője szempontjából.
Az állomás fedélzetén az űrhajósok, kozmonauták és később az amerikai asztronauták hosszú hónapokat, sőt éveket töltöttek, emberi rekordokat döntve meg az űrben eltöltött idő tekintetében. Valerij Poljakov orosz kozmonauta például 437 napot és 18 órát töltött folyamatosan a Mir fedélzetén, ezzel a leghosszabb egyéni űrrepülés rekordját állította fel. Ezek a hosszú távú küldetések kulcsfontosságúak voltak az emberi test mikrogravitációra adott reakciójának megértésében, ami elengedhetetlen a jövőbeli, Marsra irányuló vagy más bolygóközi utazások tervezéséhez.
„Az űrben eltöltött idő nem csupán fizikai kihívás, hanem egy mélyreható pszichológiai utazás is, amely az emberi szellem ellenállóképességét teszi próbára.”
Az emberi test az űrben: orvosi kutatások
Az emberi test alkalmazkodása a mikrogravitációhoz az egyik legfontosabb kutatási terület volt a Mir fedélzetén. A súlytalanság számos fiziológiai változást idéz elő, többek között csontritkulást, izomatrophiát, folyadékelmozdulást és a szív- és érrendszeri funkciók változásait. A Mir űrállomás lehetővé tette a tudósok számára, hogy hosszas megfigyeléseket végezzenek ezeken a folyamatokon, és kidolgozzák az ellenintézkedéseket, például speciális edzésprogramokat és gyógyszereket.
A kutatások kiterjedtek a pszichológiai aspektusokra is. A hosszú távú elzártság, a szűkös tér, a Földtől való távolság és a mindennapi stressz komoly mentális kihívásokat jelentett. A Mir fedélzetén végzett tanulmányok segítettek megérteni a legénység dinamikáját, a stresszkezelési stratégiákat és a szociális interakciók fontosságát a zárt környezetben. Ezek az ismeretek alapvetőek voltak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) legénységének kiválasztásához és felkészítéséhez, valamint a jövőbeli, még hosszabb távú űrküldetések tervezéséhez.
Csillagászat és földmegfigyelés
A Mir nemcsak az emberi testre fókuszált, hanem a kozmosz és a Föld megfigyelésére is kiterjesztette tudományos tevékenységét. A Kvant-1 modul például röntgen- és gamma-sugár távcsöveket hordozott, amelyek segítségével az űrállomás csillagászai távoli galaxisokat, kvazárokat és neutroncsillagokat tanulmányoztak. Ezek a megfigyelések hozzájárultak az univerzum nagyléptékű szerkezetének és az extrém energiajelenségek megértéséhez.
A Spektr és Priroda modulok kifejezetten a Föld megfigyelésére és a környezettudományi kutatásokra specializálódtak. Különböző szenzorokkal és kamerákkal felszerelve vizsgálták a Föld felszínét, az óceánokat, a légkört és a vegetációt. Ezek az adatok felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltattak az éghajlatváltozásról, az erdőirtásról, a sivatagosodásról és más globális környezeti problémákról. A Mir-ről készült felvételek és adatok segítették a meteorológiai előrejelzéseket, a természeti katasztrófák nyomon követését és a mezőgazdasági hozamok becslését is. Az űrállomás tehát egyedülálló platformot biztosított bolygónk folyamatos monitorozására, rávilágítva az űrrepülés gyakorlati hasznára is.
Nemzetközi együttműködés és a Shuttle-Mir program
A Mir űrállomás történetének egyik legkiemelkedőbb fejezete a nemzetközi együttműködés, amely a hidegháború utáni időszakban bontakozott ki. Az űrállomás, amely eredetileg szovjet projektként indult, fokozatosan a világ számos országának tudósai és űrhajósai számára nyílt meg, ezzel a globális tudományos összefogás szimbólumává vált. Ez a paradigmaváltás különösen a Szovjetunió felbomlása után gyorsult fel, amikor Oroszország és az Egyesült Államok között egyedülálló partnerség alakult ki az űrben.
A Shuttle-Mir program volt ennek az együttműködésnek a csúcspontja. Ez a program az amerikai űrrepülőgépek (Space Shuttle) és a Mir űrállomás közötti közös küldetéseket foglalta magában, amelyek során amerikai asztronauták hosszú időt töltöttek a Mir fedélzetén, orosz kozmonautákkal együtt dolgozva. Ezek a küldetések nemcsak a tudományos kutatásokat bővítették, hanem felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat is szolgáltattak a különböző nemzetiségű legénységek együttéléséről és együttműködéséről, megalapozva a Nemzetközi Űrállomás (ISS) sikeres működését. A Shuttle-Mir program rávilágított arra, hogy az űrben a nemzeti érdekek háttérbe szorulhatnak a közös emberi célok érdekében.
„Az űrben nincsenek határok, csak közös célok. A nemzetközi együttműködés az űrkutatásban nem csupán hatékonyabbá teszi a tudományt, hanem hidat is épít a nemzetek között.”
Az amerikai űrhajósok a Mir fedélzetén
A Shuttle-Mir program keretében kilenc amerikai űrhajós élt és dolgozott a Mir fedélzetén, összesen 28 hónapot töltve az űrben. Ezek a küldetések rendkívül fontosak voltak, hiszen először biztosítottak lehetőséget amerikai asztronauták számára, hogy hosszú távú űrrepülési tapasztalatokat szerezzenek, és bepillantást nyerjenek az orosz űrrepülési protokollokba és technológiákba.
Néhány kiemelkedő amerikai űrhajós, akik a Mir-en szolgáltak:
- Shannon Lucid: 1996-ban ő volt az első amerikai nő, aki hosszú távú küldetésen vett részt a Mir-en, és abban az időben a leghosszabb ideig (188 nap) tartózkodott az űrben amerikai űrhajós.
- Jerry Linenger: 1997-ben a Mir fedélzetén tartózkodott, amikor egy tűz ütött ki, és egy Progress teherűrhajó ütközött az állomással. Helytállása és hidegvérűsége kulcsfontosságú volt a krízishelyzetek kezelésében.
- Michael Foale: Szintén a Mir fedélzetén volt a Progress ütközése idején, és jelentős szerepet játszott az állomás megmentésében és a károk felmérésében.
Ezek az asztronauták nemcsak tudományos kísérleteket végeztek és karbantartási feladatokat láttak el, hanem a kulturális különbségek áthidalásában is úttörő munkát végeztek. Megtanulták az orosz nyelvet, alkalmazkodtak az orosz életmódhoz és munkamódszerekhez, ezzel előkészítve a terepet az ISS multikulturális környezetéhez. A tapasztalatok, amelyeket a Mir fedélzetén szereztek, felbecsülhetetlen értékűek voltak az ISS tervezéséhez és működtetéséhez, különösen a biztonsági protokollok, a vészhelyzeti eljárások és a nemzetközi csapatmunka optimalizálása szempontjából.
Kihívások és problémák a Mir fedélzetén
A Mir űrállomás hosszú élete során nemcsak diadalokat, hanem számos komoly kihívást és válsághelyzetet is megélt. Az állomás rendkívül hosszú élettartama, a Szovjetunió felbomlása utáni finanszírozási nehézségek és az elöregedő infrastruktúra mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Mir egyre inkább technikai problémák forrásává váljon. Ezek a problémák gyakran veszélyeztették a legénység biztonságát és az állomás működőképességét, de egyben lehetőséget is adtak az űrhajósoknak és a földi irányításnak, hogy példátlan problémamegoldó képességekről tegyenek tanúbizonyságot.
A leggyakoribb problémák közé tartoztak a légnyomásvesztések, a számítógépes rendszerek meghibásodásai, az áramellátási zavarok, a giroszkópok (irányítást segítő eszközök) leállásai és az életfenntartó rendszerek hibái. Ezek a technikai nehézségek állandó stresszt jelentettek a legénység számára, akiknek gyakran improvizálniuk kellett, hogy fenntartsák az állomás működését. A Mir története egyértelműen megmutatta, hogy az űrben való tartós jelenlét folyamatos éberséget és alkalmazkodóképességet igényel.
„Az űrben a legváratlanabb pillanatokban is felmerülhetnek kritikus problémák, amelyek nemcsak a technológiát, hanem az emberi leleményességet is próbára teszik.”
A tűz és az ütközés: kritikus pillanatok
A Mir történetének két legdrámaibb és legveszélyesebb eseménye 1997-ben történt, és mindkettő komolyan veszélyeztette az állomás és a legénység sorsát.
-
Az 1997. februári tűz:
A Mir fedélzetén 1997. február 23-án tűz ütött ki, amikor egy szilárd hajtóanyagú oxigéngenerátor begyulladt a Kvant-1 modulban. A tűz rövid időre sűrű, mérgező füsttel töltötte meg az állomást, és pánikot okozott a fedélzeten tartózkodó orosz és amerikai legénység körében. Az űrhajósoknak gyorsan és hatékonyan kellett cselekedniük a tűz eloltására és a légtisztító rendszerek bekapcsolására. Az eset rávilágított a fedélzeti tűzoltó rendszerek és a vészhelyzeti protokollok fontosságára, és komoly tanulságokkal szolgált az ISS későbbi tervezéséhez. Az űrhajósok hősiesen helytálltak, eloltották a lángokat, és megakadályozták a katasztrófát, de a füst miatt az állomás több órára áram nélkül maradt. -
Az 1997. júniusi ütközés:
Alig négy hónappal később, 1997. június 25-én újabb, még súlyosabb incidens történt. Egy Progress M-34 típusú teherűrhajó, amely egy dokkolási teszt során kézi irányítással próbált megközelíteni az állomást, nekicsapódott a Spektr modulnak. Az ütközés átszakította a Spektr modul külső burkolatát, ami azonnali légnyomásvesztést eredményezett. A legénységnek rendkívül gyorsan kellett cselekednie: elvágták a Spektr modulhoz vezető kábeleket, és lezárták a modult, hogy megakadályozzák a teljes állomás dekompresszióját. Az ütközés súlyosan megrongálta a Spektr modul napelemeit is, ami jelentős áramellátási problémákat okozott. A legénység hetekig tartó erőfeszítésekkel, gyakran a sötétben és korlátozott erőforrásokkal dolgozva, stabilizálta az állomást. Az eset a Mir történetének legveszélyesebb pillanata volt, amely a teljes állomás elvesztésével fenyegetett, és megmutatta az emberi kitartás és a válságkezelés kritikus szerepét az űrben.
Ezek a drámai események nemcsak a Mir legénységének bátorságát és leleményességét bizonyították, hanem felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat is szolgáltattak az űrbeli vészhelyzetek kezeléséhez, amelyek közvetlenül befolyásolták a Nemzetközi Űrállomás biztonsági protokolljainak és tervezésének fejlesztését.
A Mir öröksége és utóélete
A Mir űrállomás egyedülálló, 15 éves pályafutása során az emberi űrkutatás egyik legfontosabb fejezetét írta. Bár élete végén számos technikai problémával küzdött, és végül leszerelése mellett döntöttek, öröksége messze túlmutat a puszta hardveren. A Mir nem csupán egy űrállomás volt; egy élő laboratórium, egy otthon és egy iskola az űrben, amely generációk számára nyitotta meg a kaput az univerzum felfedezésére.
Az űrállomás kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy az emberiség megértse a hosszú távú űrrepülés kihívásait és lehetőségeit. Az itt szerzett tapasztalatok a mikrogravitáció emberi testre gyakorolt hatásairól, a zárt környezetben való pszichológiai alkalmazkodásról, valamint a komplex rendszerek űrben való karbantartásáról nélkülözhetetlen alapot szolgáltattak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) tervezéséhez és működtetéséhez. Sok ISS-modul és rendszer a Mir-en tesztelt technológiákra épül, és az ISS legénységének felkészítése is a Mir-en szerzett tudásra támaszkodik.
„A Mir bebizonyította, hogy az ember nem csak látogató, hanem lakó is lehet az űrben, és minden nehézség ellenére képes fenntartani egy komplex otthont a csillagok között.”
A tervezett leépítés és a visszatérés a Földre
A Mir űrállomás élettartama a tervezettnél sokkal hosszabb volt, de az idő múlásával a karbantartási költségek és a rendszerek meghibásodása egyre nagyobb terhet jelentett az orosz űrprogram számára. A 2000-es évek elejére világossá vált, hogy a Mir fenntartása gazdaságilag nem fenntartható, különösen az ISS építésének és üzemeltetésének fényében. Hosszú és nehéz döntés után az orosz űrügynökség (Roszkozmosz) úgy döntött, hogy ellenőrzött módon visszahozza az állomást a Földre.
A Mir űrállomás utolsó küldetése 2001. március 23-án történt. Egy Progress teherűrhajó csatlakozott az állomáshoz, és megkezdődött a lassú, ellenőrzött fékezési manőver. A cél az volt, hogy a Mir maradványai a Csendes-óceán déli részén, egy kijelölt, lakatlan területen csapódjanak be, elkerülve ezzel a lakott területeket. A folyamat rendkívül precíz irányítást igényelt a földi irányítóközponttól.
Amint a Mir belépett a Föld légkörébe, a hatalmas struktúra darabokra szakadt a súrlódás és a hő hatására. A legtöbb alkatrész elégett a légkörben, de néhány nagyobb, hőálló darab elérte az óceánt. Ezzel a Mir űrállomás, az emberiség egyik legambiciózusabb űrbeli vállalkozása, méltóságteljesen fejezte be útját. Emléke azonban örökké fennmarad, mint az emberi kitartás, a tudományos felfedezés és a nemzetközi együttműködés szimbóluma.
Nézzük meg a Mir legfontosabb mérföldköveit az alábbi táblázatban:
| Dátum | Esemény | Jelentőség |
|---|---|---|
| 1986. február 19. | A Mir bázismoduljának indítása | Az űrállomás építésének kezdete, a moduláris koncepció elindítása. |
| 1987. április 9. | A Kvant-1 modul dokkolása | Az első tudományos modul, asztrofizikai kutatások megkezdése. |
| 1989. november 26. | A Kvant-2 modul dokkolása | Kiegészítő életfenntartás, légzsilip EVA-khoz. |
| 1990. június 10. | A Kristall modul dokkolása | Anyagtudományi kísérletek, Shuttle dokkoló port. |
| 1995. március 14. | Norman Thagard amerikai űrhajós érkezése | Az első amerikai űrhajós a Mir-en, a Shuttle-Mir program kezdete. |
| 1995. május 26. | A Spektr modul dokkolása | Földmegfigyelés és légkörkutatás. |
| 1996. április 26. | A Priroda modul dokkolása | Távérzékelés és földtudományi kutatások. |
| 1997. február 23. | Tűz a Kvant-1 modulban | Súlyos vészhelyzet, a legénység sikeresen eloltja a tüzet. |
| 1997. június 25. | Ütközés a Progress M-34-gyel | Súlyos károk a Spektr modulban, légnyomásvesztés, áramellátási problémák. |
| 2001. március 23. | A Mir kontrollált megsemmisítése | Az űrállomás visszatérése a Föld légkörébe, a Csendes-óceánba. |
Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Mennyi ideig keringett a Mir űrállomás?
A Mir űrállomás 1986. február 19-től 2001. március 23-ig, azaz több mint 15 éven át keringett a Föld körül. Ezzel jelentősen túlszárnyalta eredetileg tervezett élettartamát.
Ki volt a leghosszabb ideig a Mir fedélzetén?
A leghosszabb ideig Valerij Poljakov orosz kozmonauta tartózkodott a Mir fedélzetén egyetlen küldetés során, 437 napot és 18 órát töltve az űrben 1994-1995-ben.
Milyen nemzetiségű űrhajósok látogatták meg a Mir-t?
A Mir űrállomáson több mint egy tucat nemzetiség űrhajósai fordultak meg, köztük oroszok, amerikaiak, franciák, németek, japánok, britek, osztrákok, afgánok, szírek és bolgárok. Ez tette a Mir-t az űrbeli nemzetközi együttműködés úttörőjévé.
Mi volt a Mir legfontosabb tudományos eredménye?
A Mir legfontosabb tudományos eredményei közé tartozik az emberi test hosszú távú mikrogravitációra adott reakciójának alapos tanulmányozása, az anyagtudományi kutatások, a biotechnológiai kísérletek, a csillagászati megfigyelések és a Földmegfigyelés. Az itt szerzett adatok alapvetőek voltak a jövőbeli űrrepülésekhez.
Miért döntöttek a Mir leszerelése mellett?
A Mir leszerelése mellett főként az elöregedő rendszerek miatti megnövekedett karbantartási költségek és a súlyos technikai problémák (tűz, ütközés) miatt döntöttek, valamint azért, mert az erőforrásokat a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésére és üzemeltetésére kellett koncentrálni.
Hogyan befolyásolta a Mir az ISS tervezését?
A Mir kulcsfontosságú tapasztalatokat szolgáltatott az űrállomások moduláris felépítéséről, a hosszú távú életfenntartó rendszerekről, a nemzetközi legénységek együttműködéséről és a vészhelyzeti protokollokról. Ezek a tanulságok közvetlenül beépültek az ISS tervezésébe és működési elveibe.
Volt valaha tűz a Mir fedélzetén?
Igen, 1997. február 23-án tűz ütött ki a Kvant-1 modulban egy oxigéngenerátor hibája miatt. A legénység sikeresen eloltotta a tüzet, de az eset súlyos vészhelyzetet teremtett.
Milyen technológiai újításokat teszteltek a Mir-en?
A Mir-en számos technológiai újítást teszteltek, mint például az automatikus dokkolási rendszerek, a hosszú távú életfenntartó és újrahasznosító rendszerek, az űrrepülőgép és űrállomás közötti dokkolási mechanizmusok, valamint a különböző típusú napelemek.
Hol vannak most a Mir maradványai?
A Mir űrállomás maradványai a Föld légkörébe való belépés során nagyrészt elpárologtak, de a fennmaradó darabok a Csendes-óceán déli részén, egy kijelölt, lakatlan területen csapódtak be, Új-Zélandtól keletre.
