A világegyetem titkainak megfejtése során az egyik legfontosabb eszközünk a fény elemzése. Amikor egy távoli csillag fényét vizsgáljuk, nem csak azt látjuk, hogy milyen fényes vagy milyen színű, hanem egy valóságos információs kincsesbányát fedezhetünk fel benne. Az abszorpciós színképek tanulmányozása révén betekintést nyerhetünk a csillagok belső világába, megismerhetjük kémiai összetételüket, hőmérsékletüket, sőt még mozgásukat is.
Az abszorpciós színkép lényegében egy olyan "ujjlenyomat", amelyet minden égitest magán visel. Amikor a fény áthalad egy anyagon, bizonyos hullámhosszúságú komponensek elnyelődnek, így sötét vonalak jelenneknek meg a színképben. Ez a jelenség nemcsak a távoli csillagok esetében figyelhető meg, hanem bolygóatmoszférák, galaxisok és más kozmikus objektumok vizsgálatában is kulcsszerepet játszik. A spektroszkópia fejlődésével mára olyan részletes információkhoz juthatunk, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Ebben az átfogó áttekintésben megismerkedhetsz az abszorpciós színképek fizikai alapjaival, különböző típusaival és rendkívüli jelentőségével az asztrofizikai kutatásokban. Megtudhatod, hogyan segítenek ezek a spektrumok a tudósoknak feltérképezni a világegyetem kémiai evolúcióját, hogyan fedezhetünk fel új bolygókat, és milyen módon járulnak hozzá a kozmológiai modellek finomításához.
A spektroszkópia fizikai alapjai
A fény természetének megértése kulcsfontosságú az abszorpciós színképek működésének felfogásához. Amikor egy csillag belsejében termonukleáris reakciók zajlanak, rendkívül magas hőmérsékleten folytonos spektrumú elektromágneses sugárzás keletkezik. Ez a sugárzás azonban nem jut el közvetlenül hozzánk, hanem át kell haladnia a csillag külső rétegein, ahol különféle atomok és molekulák találhatók.
Az atomok energiaszintjei kvantáltak, ami azt jelenti, hogy csak meghatározott energiaállapotokban létezhetnek. Amikor a folytonos spektrumú fény találkozik ezekkel az atomokkal, azok csak olyan fotonokat nyelnek el, amelyek energiája pontosan megfelel két energiaszint közötti különbségnek. Ez az elnyelt energia az atomot gerjesztett állapotba juttatja, míg a megfelelő hullámhosszúságú fény hiányozni fog a spektrumból.
A kvantummechanika törvényei szerint minden kémiai elem egyedi abszorpciós mintázattal rendelkezik. A hidrogén például a Balmer-sorozat jellegzetes vonalait mutatja, míg a hélium, a nátrium vagy a vas mind különböző hullámhosszakon nyelnek el fényt. Ez teszi lehetővé, hogy a spektrumok elemzésével pontosan meghatározzuk egy égitest kémiai összetételét.
"A spektrumvonalak olyan részletességgel árulják el az égitestek titkait, mintha laboratóriumban vizsgálhatnánk őket, pedig fényévek távolságban vannak tőlünk."
Az abszorpciós vonalak típusai és jellemzői
Atomi abszorpciós vonalak
Az atomi abszorpciós vonalak a leggyakoribb és legjelentősebb típust képviselik a csillagspektrumokban. Ezek akkor keletkeznek, amikor a szabad atomok elektronjai magasabb energiaszintre ugranak a megfelelő energiájú fotonok elnyelésével. A hidrogén Balmer-sorozata talán a legismertebb példa, ahol a második energiaszintről történő átmenetek hozzák létre a látható tartomány jellegzetes vonalait.
A nehezebb elemek, mint a vas, nikkel vagy titán, rendkívül összetett vonalstruktúrákat hoznak létre. Ezek az elemek gyakran ionizált állapotban fordulnak elő a csillagok magas hőmérséklete miatt, ami további bonyolultságot ad a spektrumoknak. Az ionizációs állapot meghatározása lehetővé teszi a csillag felszíni hőmérsékletének becslését.
Molekuláris abszorpciós sávok
A hidegebb csillagokban és bolygóatmoszférákban molekulák is jelen vannak, amelyek széles abszorpciós sávokat hoznak létre. Ezek a molekuláris sávok nemcsak elektronátmenetekből, hanem rezgési és forgási energiaváltozásokból is származhatnak. A titán-oxid (TiO) sávjai például jellemzőek az M típusú vörös óriás csillagokra.
A bolygóatmoszférák vizsgálatában különösen fontosak a víz (H₂O), szén-dioxid (CO₂), metán (CH₄) és ammónia (NH₃) molekulák abszorpciós jelei. Ezek nemcsak a bolygó kémiai összetételéről árulkodnak, hanem az atmoszféra fizikai állapotáról is információt nyújtanak.
A csillagok spektrális osztályozása
A Harvard spektrális rendszer
A csillagok spektrális osztályozása az abszorpciós vonalak mintázata alapján történik. A Harvard-rendszer hét fő spektrális típust különböztet meg: O, B, A, F, G, K és M. Ez a sorozat a csillagok felszíni hőmérsékletének csökkenő sorrendjét követi, ahol az O típusú csillagok a legforróbbak (30 000-50 000 K), míg az M típusúak a leghidegebbek (2500-3500 K).
Minden spektrális típusnak jellegzetes abszorpciós vonalai vannak. Az O és B típusú csillagokban dominálnak a hélium és ionizált hidrogén vonalai, míg az A típusúakban a hidrogén Balmer-sorozata a legerősebb. Az F és G típusú csillagokban (mint a Napunk) már fémvonalak is megjelennek, a K és M típusúakban pedig molekuláris sávok is megfigyelhetők.
Luminozitási osztályok
A spektrális típus mellett a luminozitási osztály is fontos információt hordoz. A Yerkes-rendszer szerint a csillagokat I-V osztályokba sorolják, ahol az I. osztály a szuperóriásokat, az V. osztály pedig a fősorozati csillagokat jelöli. A luminozitási osztály meghatározása az abszorpciós vonalak szélességén és intenzitásán alapul.
A nagyobb luminozitású csillagokban az alacsonyabb felszíni gravitáció miatt a spektrumvonalak keskenyebbek, míg a törpe csillagokban a magas gravitáció következtében szélesebbek. Ez a jelenség lehetővé teszi a csillagok távolságának meghatározását spektroszkópiai parallaxis módszerével.
| Spektrális típus | Hőmérséklet (K) | Jellemző abszorpciós vonalak | Példa csillag |
|---|---|---|---|
| O | 30 000-50 000 | He II, H, ionizált fémek | Alnitak |
| B | 10 000-30 000 | He I, H, Si II | Rigel |
| A | 7 500-10 000 | H (erős), Ca II | Sirius |
| F | 6 000-7 500 | H (gyenge), Ca II, fémvonalak | Procyon |
| G | 5 200-6 000 | Ca II, fémvonalak, CH | Nap |
| K | 3 700-5 200 | Ca I, fémvonalak, molekulák | Arcturus |
| M | 2 500-3 700 | TiO, fémvonalak | Betelgeuse |
Doppler-eltolódás és radiális sebesség mérése
A Doppler-effektus csillagászati alkalmazása
Az abszorpciós vonalak hullámhosszának eltolódása révén meghatározhatjuk az égitestek mozgását a látóirány mentén. Ha egy csillag felénk közeledik, spektrumvonalai a kék tartomány felé tolódnak el (kék eltolódás), míg ha távolodik tőlünk, vörös eltolódás figyelhető meg. A radiális sebesség kiszámítása a következő összefüggéssel történik:
v = c × (Δλ/λ₀)
ahol v a radiális sebesség, c a fénysebesség, Δλ a hullámhossz-eltolódás, λ₀ pedig a nyugalmi hullámhossz.
Kettős csillagok és exobolygók felfedezése
A radiális sebesség mérése kulcsszerepet játszik a kettős csillagrendszerek tanulmányozásában. A spektroszkópiai kettősöknél a komponensek spektrumvonalai periodikusan eltolódnak, ahogy a csillagok keringenek közös tömegközéppontjuk körül. Ez lehetővé teszi a pályaelemek és a csillagok tömegének meghatározását.
Az exobolygók kutatásában is alapvető jelentőségű a radiális sebesség módszere. Amikor egy bolygó kering csillaga körül, a gravitációs kölcsönhatás miatt a csillag is kis amplitúdójú mozgást végez. Ez a mozgás mérhető a spektrumvonalak periodikus eltolódásában, ami lehetővé teszi a bolygó tömegének és pályájának meghatározását.
"A Doppler-eltolódás mérése olyan precíz, hogy néhány méter per szekundumos sebességváltozást is ki tudunk mutatni, ami egy sétáló ember sebességének felel meg."
Intersztelláris anyag vizsgálata
Intersztelláris abszorpciós vonalak
A csillagok fénye útján az űrben található gázfelhők és poranyag is hagyja nyomát a spektrumokon. Ezek az intersztelláris abszorpciós vonalak általában sokkal keskenyebbek, mint a csillagok saját vonalai, mivel az intersztelláris anyag hőmérséklete jóval alacsonyabb. A leggyakrabban megfigyelt intersztelláris vonalak a nátrium (Na I), kálcium (Ca II) és kálium (K I) atomoktól származnak.
Az intersztelláris vonalak tanulmányozása révén feltérképezhetjük a Tejútrendszer gázfelhőinek eloszlását, kémiai összetételét és fizikai állapotát. Különösen fontosak a diffúz intersztelláris sávok (DIB-ek), amelyek több száz keskeny abszorpciós vonalat alkotnak, és feltehetően összetett szerves molekuláktól származnak.
Galaktikus kémiai evolúció
Az intersztelláris anyag fémtartalmának vizsgálata kulcsfontosságú információkat nyújt a galaxis kémiai evolúciójáról. A nehéz elemek a csillagok belsejében keletkeznek, és szupernóva robbanások vagy csillagszél révén jutnak vissza az intersztelláris térbe. Az abszorpciós spektroszkópia segítségével nyomon követhetjük ezt a folyamatot.
A különböző galaktikus régiókban mért fémabundanciák eltérései rávilágítanak a csillagkeletkezés történetére és a galaxis szerkezeti fejlődésére. A galaktikus centrum felé növekvő fémtartalom például a központi régió intenzívebb csillagkeletkezési múltjára utal.
Extragalaktikus spektroszkópia
Galaxisok spektrális tulajdonságai
A galaxisok spektrumai összetettek, mivel sok millió vagy milliárd csillag fényének összegződéséből állnak. A domináló spektrális vonalak a legfényesebb csillagpopulációtól függenek. A fiatal, forró csillagokban gazdag spirálgalaxisok spektrumaiban erős hidrogén- és héliumvonalak láthatók, míg az öregebb, vörösebb csillagokat tartalmazó elliptikus galaxisokban fémvonalak dominálnak.
A galaxisok abszorpciós spektrumai lehetővé teszik a csillagkeletkezési ráta, az átlagos csillagkor és a fémtartalom meghatározását. Ez különösen fontos a távoli galaxisok esetében, ahol a kozmológiai vöröseltolódás miatt a spektrumvonalak jelentősen eltolódnak.
Kozmológiai vöröseltolódás
A távoli galaxisok spektrumvonalai a világegyetem tágulása miatt vörös tartomány felé tolódnak el. Ez a kozmológiai vöröseltolódás arányos a galaxis távolságával, így lehetővé teszi a távolságmérést és a Hubble-állandó meghatározását. A z = Δλ/λ₀ vöröseltolódási paraméter alapján kiszámíthatjuk, hogy milyen régen hagyta el a fény az adott galaxist.
A nagy vöröseltolódású galaxisok tanulmányozása betekintést enged a korai világegyetem állapotába. Ezekben a távoli rendszerekben gyakran megfigyelhetők a fiatal világegyetemre jellemző alacsony fémtartalom és intenzív csillagkeletkezés nyomai.
Bolygóatmoszférák spektroszkópiai vizsgálata
A Naprendszer bolygóinak spektrumai
A Naprendszer bolygóinak atmoszférái gazdag spektrális információkat nyújtanak. A Vénusz sűrű szén-dioxid atmoszférája erős CO₂ abszorpciós sávokat mutat, míg a Mars vékony atmoszférájában szintén szén-dioxid dominál, de jóval gyengébb vonalakkal. A Jupiter és Szaturnusz atmoszférájában hidrogén és hélium mellett metán, ammónia és vízgőz abszorpciós jelei is megfigyelhetők.
A Föld atmoszférájának spektruma különlegesen összetett, mivel biológiai folyamatok is befolyásolják. Az oxigén és ózon jelenléte például az élet egyértelmű bizonyítéka lehet más bolygók esetében is. Ez a felismerés vezetett a bioszignatúrák keresésének koncepciójához az exobolygó-kutatásban.
🌍 A Föld atmoszférájának O₂ és O₃ vonalai
🪐 Jupiter metán abszorpciós sávjai
☄️ Üstökösök víz és CO vonalai
🌟 Csillagközi molekulák spektrális jelei
🔭 Távoli galaxisok fémvonal-rendszerei
Exobolygók atmoszférájának kutatása
Az exobolygók atmoszférájának vizsgálata az abszorpciós spektroszkópia egyik legizgalmasabb alkalmazási területe. A tranzit spektroszkópia során, amikor egy exobolygó áthalad csillaga előtt, a csillag fénye áthatol a bolygó atmoszféráján. Az atmoszférában található molekulák jellegzetes abszorpciós vonalakat hoznak létre, amelyek elemzésével meghatározhatjuk az atmoszféra összetételét.
A James Webb Űrteleszkóp forradalmasította ezt a területet, lehetővé téve víz, szén-dioxid, metán és más molekulák kimutatását számos exobolygó atmoszférájában. Különösen izgalmas a lakható zónában keringő sziklás bolygók vizsgálata, ahol bioszignatúrák keresése folyik.
"Az exobolygók atmoszférájának spektroszkópiai vizsgálata olyan, mintha egy távoli világot szimatolnánk meg fényévekről, molekuláról molekulára feltérképezve összetételét."
Speciális objektumok spektrális jellemzői
Változócsillagok spektroszkópiája
A változócsillagok spektrumai időben változnak, ami értékes információkat nyújt a csillagok belső folyamatairól. A Cepheida változók esetében a pulzáció során a spektrumvonalak radiális sebessége és intenzitása periodikusan változik, tükrözve a csillag felszínének mozgását és hőmérséklet-változását.
A kataklizmikus változók, mint a novák és szupernóvák, rendkívül összetett spektrális fejlődést mutatnak. A robbanás során keletkező lökéshullámok különféle ionizációs állapotokat hoznak létre, amelyek jellegzetes emissziós és abszorpciós vonalakat eredményeznek. Ezek a spektrumok nemcsak a robbanás mechanizmusáról, hanem a nehéz elemek keletkezéséről is információt nyújtanak.
Kvazárok és aktív galaktikus magok
A kvazárok és más aktív galaktikus magok spektrumai egyedülállóak a rendkívül széles és erős abszorpciós vonalaikkal. Ezek a vonalak a központi fekete lyuk körüli akkréciós korong nagy sebességű anyagáramaitól származnak. A széles vonalak mellett keskeny vonalak is megfigyelhetők, amelyek a távolabbi gázfelhőkből erednek.
Az abszorpciós vonalak Doppler-eltolódása révén tanulmányozhatjuk az anyag mozgását a fekete lyuk környezetében. A vas Kα vonalának relativisztikus kiszélesedése például közvetlenül bizonyítja az általános relativitáselmélet hatásait a fekete lyuk közelében.
| Objektumtípus | Jellemző abszorpciós vonalak | Spektrális sajátosság | Fizikai információ |
|---|---|---|---|
| Fősorozati csillag | H, He, fémvonalak | Keskeny vonalak | Hőmérséklet, összetétel |
| Vörös óriás | TiO sávok, fémvonalak | Molekuláris abszorpció | Alacsony hőmérséklet |
| Fehér törpe | H, He, esetleg fémek | Széles vonalak | Nagy gravitáció |
| Neutroncsillg | Ciklotron vonalak | Zeeman-hasadás | Erős mágneses tér |
| Kvazár | Széles H, He, fémvonalak | Relativisztikus kiszélesedés | Nagy sebesség |
Modern spektroszkópiai technikák
Nagy felbontású spektroszkópia
A modern spektrográfok λ/Δλ > 100 000 felbontást érnek el, ami lehetővé teszi a spektrumvonalak részletes szerkezetének vizsgálatát. Ekkora felbontásnál kimutathatók a finom szerkezeti komponensek, izotóp-eltolódások és mágneses hasadások. A HARPS, ESPRESSO és HIRES spektrográfok például néhány cm/s pontosságú radiális sebesség méréseket tesznek lehetővé.
A nagy felbontású spektroszkópia különösen fontos a precíziós asztrofizikában, ahol kis hatásokat kell kimutatni. Az exobolygók keresésében, a csillagok oszcillációinak vizsgálatában és a fizikai állandók változásának keresésében nélkülözhetetlen eszköz.
Többobjektumos spektroszkópia
A modern ég-felmérések során több ezer vagy akár millió csillag spektrumát kell egyidejűleg rögzíteni. A többobjektumos spektrográfok, mint a GAIA-RVS, LAMOST vagy a DESI, optikai szálak vagy mikrotükrök segítségével egyidejűleg több száz vagy ezer objektum spektrumát tudják felvenni.
Ezek az eszközök forradalmasították a galaktikus archeológiát, lehetővé téve a Tejútrendszer kémiai és kinematikai térképezését. A nagy statisztikák révén feltárulnak a galaxis kialakulásának és fejlődésének részletei, amelyek korábban elérhetetlen voltak.
"A többobjektumos spektroszkópia olyan, mintha egyszerre több ezer csillag DNS-ét vizsgálnánk, feltárva a galaxis genetikai kódját."
Jövőbeli fejlődési irányok
Űrbeli spektroszkópia előnyei
Az űrbeli spektrográfok előnye, hogy nem kell számolniuk a földi atmoszféra zavaró hatásaival. Az atmoszféra elnyelése bizonyos hullámhossz-tartományokban, különösen az infravörös és ultraibolya tartományban, jelentősen korlátozza a földi megfigyeléseket. Az űrbeli eszközök, mint a Hubble, Spitzer vagy James Webb űrteleszkópok, hozzáférést biztosítanak ezekhez a tartományokhoz.
A jövőben tervezett nagy űrteleszkópok, mint a Nancy Grace Roman vagy a Habitable Worlds Observatory, még érzékenyebb spektroszkópiai megfigyeléseket tesznek majd lehetővé. Ezek az eszközök képesek lesznek Föld-méretű exobolygók atmoszférájának részletes vizsgálatára is.
Mesterséges intelligencia alkalmazása
A spektroszkópiai adatok feldolgozásában egyre nagyobb szerepet kap a mesterséges intelligencia. A gépi tanulás algoritmusok képesek automatikusan azonosítani spektrumvonalakat, osztályozni csillagokat és felismerni szokatlan spektrális jellemzőket. Ez különösen fontos a nagy ég-felmérések adatainak feldolgozásában, ahol hagyományos módszerekkel lehetetlen lenne minden spektrumot egyenként elemezni.
A neurális hálózatok segítségével új korrelációk fedezhetők fel a spektrális paraméterek és a fizikai tulajdonságok között. Ezek az eszközök nemcsak gyorsítják az adatfeldolgozást, hanem új tudományos felfedezésekhez is vezethetnek.
"A mesterséges intelligencia és a spektroszkópia házassága olyan felfedezésekhez vezethet, amelyekre emberi szemmel soha nem bukkannánk rá a hatalmas adathalmazokban."
Laboratóriumi asztrofizika szerepe
Atomfizikai adatok fontossága
A csillagspektrumok pontos értelmezése megbízható laboratóriumi adatokat igényel az atomok és molekulák abszorpciós tulajdonságairól. Az oszcillátor erősségek, kollíziós paraméterek és energiaszintek pontos ismerete nélkülözhetetlen a spektrumszintézis számításokhoz. A laboratóriumi asztrofizika célja ezeknek az alapadatoknak a meghatározása és folyamatos finomítása.
Modern szinkrotron források és lézerekkel vezérelt plazmák segítségével olyan körülmények teremthetők, amelyek hasonlítanak a csillagok atmoszférájában uralkodó viszonyokhoz. Ezek a kísérletek lehetővé teszik ritka ionok és molekulák spektrális paramétereinek mérését.
Izotópeffektusok vizsgálata
Az izotópok kis tömegkülönbségei finom eltéréseket okoznak a spektrumvonalak helyzetében. Ezek az izotóp-eltolódások információt nyújtanak a nukleoszintézis folyamatairól és a galaxis kémiai evolúciójáról. A laboratóriumi mérések segítségével kalibrálhatók ezek a kis hatások, amelyek csillagászati megfigyelésekben is kimutathatók.
Különösen fontosak a lítium, berillium és bór könnyű elemek izotópjainak vizsgálatai, mivel ezek az elemek érzékenyek a kozmikus sugárzás hatásaira és a csillagok belső folyamataira. Az izotóparányok mérése révén következtethetünk a korai világegyetem nukleoszintézisére is.
"A laboratóriumi asztrofizika hidat épít a földi kísérletek és a kozmikus jelenségek között, lehetővé téve a csillagok fizikájának pontos megértését."
Spektroszkópia szerepe a kozmológiában
Sötét anyag és sötét energia kutatása
Az abszorpciós spektroszkópia fontos szerepet játszik a kozmológiai paraméterek meghatározásában. A távoli szupernóvák spektrumai révén tanulmányozható a világegyetem tágulásának története, ami a sötét energia tulajdonságaira vonatkozó információkat nyújt. A Lyman-alfa erdő vizsgálata pedig a sötét anyag nagyskálájú szerkezetéről ad felvilágosítást.
A gravitációs lencsézés spektroszkópiai vizsgálata lehetővé teszi a sötét anyag eloszlásának térképezését. A háttérgalaxisok spektrumvonalainak torzulása információt hordoz az előtérgalaxisok és galaxishalmazok tömegéről és szerkezetéről.
Fizikai állandók változásának keresése
A finom szerkezeti állandó esetleges változásának keresése az egyik legérdekesebb kozmológiai alkalmazása a nagy pontosságú spektroszkópiának. A kvazárok abszorpciós rendszereiben megfigyelt finom szerkezeti dublettek relatív helyzetének változása utalhat az alapvető fizikai állandók kozmológiai evolúciójára.
Ezek a mérések a fizika legmélyebb kérdéseit érintik, és ha sikerül kimutatni változásokat, az forradalmasítaná a fizika alapjait. A jelenlegi megfigyelések a finom szerkezeti állandó rendkívüli stabilitását mutatják kozmikus időskálákon.
Mi az abszorpciós színkép?
Az abszorpciós színkép egy olyan spektrum, amelyben bizonyos hullámhosszúságokon sötét vonalak vagy sávok jelennek meg a folytonos háttérspektrumon. Ezek a vonalak akkor keletkeznek, amikor a fény áthalad egy anyagon, és az atomok vagy molekulák elnyelik a meghatározott energiájú fotonokat.
Hogyan határozzák meg a csillagok kémiai összetételét spektroszkópiával?
Minden kémiai elem egyedi abszorpciós vonalmintázattal rendelkezik, mint egy ujjlenyomat. A spektrumban megjelenő vonalak hullámhosszának azonosításával megállapítható, hogy mely elemek vannak jelen a csillag atmoszférájában. A vonalak intenzitása pedig az elemek relatív mennyiségéről ad információt.
Mit árul el a Doppler-eltolódás a csillagokról?
A Doppler-eltolódás révén meghatározható a csillagok mozgása a látóirány mentén. Ha a spektrumvonalak kék tartomány felé tolódnak el, a csillag közeledik hozzánk, ha vörös felé, akkor távolodik. Ez lehetővé teszi kettős csillagok, exobolygók felfedezését és a galaxisok távolságának mérését.
Milyen információkat nyerhetünk az intersztelláris anyagról?
Az intersztelláris abszorpciós vonalak keskenyebbek, mint a csillagok vonalai, és jellemzően nátrium, kálcium és kálium atomoktól származnak. Ezek révén térképezhetjük a galaxis gázfelhőinek eloszlását, kémiai összetételét és fizikai állapotát, valamint nyomon követhetjük a galaxis kémiai evolúcióját.
Hogyan vizsgálják az exobolygók atmoszféráját spektroszkópiával?
A tranzit spektroszkópia során, amikor egy exobolygó áthalad csillaga előtt, a csillag fénye áthatol a bolygó atmoszféráján. Az atmoszférában található molekulák jellegzetes abszorpciós vonalakat hoznak létre, amelyek elemzésével meghatározható az atmoszféra összetétele, beleértve a víz, szén-dioxid, metán és más molekulák jelenlétét.
Mi a különbség az atomi és molekuláris abszorpciós vonalak között?
Az atomi abszorpciós vonalak szabad atomok elektronátmeneteiből származnak és általában éles, keskeny vonalakat alkotnak. A molekuláris abszorpciós sávok szélesebbek, mivel a molekulák nemcsak elektronátmeneteket, hanem rezgési és forgási energiaváltozásokat is mutatnak. A molekuláris sávok jellemzően hidegebb környezetben figyelhetők meg.
