Amikor a téli égbolt tiszta és hideg éjszakáin felnézünk, gyakran elámulunk a csillagok ragyogásán. Van azonban egy közülük, amely különösen magára vonja a figyelmet: a Szíriusz, a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb ékköve. Nem csupán fényereje, hanem az a látványos sziporkázás, a színek kavalkádja teszi őt felejthetetlenné, ami különösen télen válik intenzívvé. Ez a jelenség sokunkban ébresztett már kíváncsiságot, elgondolkodtatva minket arról, miért táncol oly élénken ez a távoli fényforrás az éjszakai égbolton.
A Szíriusz villogása egy lenyűgöző kozmikus előadás, amelyben a csillag saját tulajdonságai és bolygónk légkörének dinamikája egyaránt kulcsszerepet játszik. Nem csupán egy egyszerű optikai illúzióról van szó, hanem egy komplex fizikai folyamatról, amely magában foglalja a fény terjedését, a légköri refrakciót és a turbulenciát. A következő sorokban mélyebben belemerülünk ebbe a jelenségbe, feltárva a csillagászati háttértől kezdve a légköri hatásokig mindent, ami hozzájárul a Szíriusz téli ragyogásához.
Ez az utazás nemcsak a Szíriuszról fog szólni, hanem bepillantást enged a csillagok és bolygók közötti alapvető különbségekbe, megismerjük a légkörünk rejtett erejét, és megértjük, miért tűnik egy csillag másként egy hideg téli éjszakán, mint egy meleg nyári estén. Fedezzük fel együtt, miért is sziporkázik annyira a Nagy Kutya csillaga télen, és hogyan válik a tudomány a szépség magyarázatává.
A csillagok ragyogásának alapjai
Az éjszakai égbolt megannyi apró fénypontja közül a Szíriusz az egyik legfényesebb és leginkább feltűnő jelenség. Ahhoz, hogy megértsük, miért villog, először is tisztáznunk kell, miért látjuk a csillagokat egyáltalán úgy, ahogy látjuk őket. A csillagok, ahogy mi a Földről érzékeljük, pontszerű fényforrásoknak tűnnek, még a legnagyobb távcsövekkel is. Ennek oka egyszerűen a távolság. A Naprendszeren kívüli csillagok olyan hihetetlenül messze vannak tőlünk, hogy még a hatalmas méretű égitestek is puszta fénypontokká zsugorodnak a látómezőnkben. Gondoljunk csak arra, hogy a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri is több mint négy fényévre található, ami azt jelenti, hogy a fénye négy évig utazik, mire eléri a szemünket.
A csillagok saját fényt bocsátanak ki, amelyet belsejükben zajló termonukleáris fúziós folyamatok generálnak. Ez a fény rendkívül intenzív, de a hatalmas távolságok miatt mire eljut hozzánk, már csak egy vékony fénysugárként érzékeljük. Ezzel szemben a bolygók, mint például a Jupiter vagy a Vénusz, nem bocsátanak ki saját fényt. Ők a Nap fényét verik vissza, és mivel sokkal közelebb vannak hozzánk, mint a csillagok, látszólagos méretük jelentősen nagyobb. Még a legkisebb távcsővel is korongként, nem pedig pontként láthatók. Ez az alapvető különbség a látszólagos méretben az egyik kulcsa annak, hogy a csillagok villognak, a bolygók viszont nem, vagy alig.
- *A távoli fényforrások természete alapvetően befolyásolja, hogyan lépnek interakcióba bolygónk atmoszférájával.
A Szíriusz, a Nagy Kutya ékköve
A Szíriusz, vagy más néven az Alfa Canis Majoris, nem véletlenül kapta a "Nagy Kutya csillaga" elnevezést. Ez a csillagkép legfényesebb tagja, és egyben az egész éjszakai égbolt legfényesebb csillaga. Fényessége annyira kiemelkedő, hogy szabad szemmel is könnyedén észrevehető még városi fényszennyezés mellett is. De mi teszi őt ennyire ragyogóvá?
A Szíriusz valójában egy kettős csillagrendszer, amely két komponensből áll: a fényesebb, kékesfehér főcsillagból, a Szíriusz A-ból, és egy halványabb, sűrű fehér törpéből, a Szíriusz B-ből. A Szíriusz A egy viszonylag fiatal, nagyméretű, A1V spektrális típusú csillag, amely a mi Napunknál körülbelül kétszer nagyobb tömegű és mintegy 25-ször fényesebb. Kékesfehér színe a magas felszíni hőmérsékletére utal, ami megközelítőleg 9940 Kelvin fok.
| Csillag neve | Távolság (fényév) | Abszolút magnitúdó | Látszólagos magnitúdó | Spektrális típus | Szín |
|---|---|---|---|---|---|
| Szíriusz | 8.6 | +1.42 | -1.46 | A1Vm | Kékesfehér |
| Nap | 0.0000158 | +4.83 | -26.74 | G2V | Sárgásfehér |
| Vega | 25.0 | +0.58 | +0.03 | A0Va | Kékesfehér |
| Arcturus | 36.7 | -0.30 | -0.05 | K1.5III | Narancssárga |
| Alpha Centauri A | 4.37 | +4.34 | -0.01 | G2V | Sárgásfehér |
A Szíriusz kiemelkedő fényessége két fő tényező kombinációjának köszönhető:
- Intrinzik fényesség: Ahogy említettük, önmagában is rendkívül fényes csillag, sokkal erősebb, mint a Nap.
- Közelség: Viszonylag közel van a Földhöz, mindössze 8,6 fényévre. Ez a távolság a kozmikus léptékben rendkívül csekély, így a fénye kevésbé gyengül az űrben való terjedés során, mire eléri a bolygónkat.
Ez a kettős hatás – a nagyfokú belső fényesség és a viszonylag kis távolság – teszi a Szíriuszt az éjszakai égbolt abszolút uralkodójává a látszólagos fényesség szempontjából. Éppen ez a kiemelkedő fényesség az, ami a villogását is olyan látványossá teszi.
- *A Szíriusz kivételes fényessége nem csupán önmagának köszönhető, hanem annak is, hogy kozmikus értelemben szomszédunk.
Az atmoszféra szerepe a csillagfény sziporkázásában
A csillagok, mint például a Szíriusz, a világűr vákuumában egyenletes, állandó fénnyel ragyognak. A villogás, a sziporkázás nem a csillag sajátossága, hanem bolygónk légkörének műve. Amikor a csillagfény eljut a Föld atmoszférájának felső rétegeihez, egy rendkívül dinamikus és turbulens közegen kell áthaladnia, mielőtt elérné a szemünket. Ez a légkör a fő oka annak, hogy a csillagok villognak.
Légköri turbulencia és refrakció
A Föld légköre nem egy homogén, statikus közeg. Különböző hőmérsékletű és sűrűségű légrétegekből áll, amelyek folyamatosan mozognak és keverednek egymással. A hőmérsékleti különbségek, a szél, a légnyomás-változások és a domborzati viszonyok mind hozzájárulnak a légköri turbulenciához. Amikor a csillagfény áthalad ezeken a mozgó, eltérő sűrűségű légrétegeken, folyamatosan megtörik, azaz refrakción esik át.
Képzeljük el a fényt mint egy vékony ceruzasugarat. Ahogy ez a sugár áthalad a légkörön, az egyes légrétegek apró lencsékként működnek, amelyek folyamatosan elhajlítják és fókuszálják a fényt. Mivel a légrétegek mozgásban vannak, a fény útvonala másodpercenként többször is megváltozik. Ez a folyamatos útvonal-változás okozza, hogy a csillagfény hol erősebben, hol gyengébben érkezik el a szemünkig, és ezáltal villogásnak, vagy sziporkázásnak látjuk.
Színes sziporkázás: a diszperzió
A Szíriusz villogása nem csupán a fényerő változásában merül ki, hanem gyakran látványos színváltásokkal is jár. Ez a jelenség a fény diszperziójának köszönhető. Amikor a fehér fény (amely a Szíriusz esetében kékesfehér) áthalad egy prizmán, különböző színeire bomlik, mivel a prizma eltérő mértékben töri meg a különböző hullámhosszú fényeket. A légkörünk is hasonlóan működik.
A légkörben lévő részecskék és a sűrűségkülönbségek miatt a csillagfény különböző hullámhosszú komponensei (azaz a különböző színek) kissé eltérő útvonalon haladnak át. Mivel a légkör folyamatosan változik, ezek a színes sugarak hol jobban, hol kevésbé érik el a szemünket, ami a Szíriusz esetében a piros, kék, zöld és sárga színek gyors váltakozását okozza. Ez a jelenség különösen látványos, ha a csillag alacsonyan van a horizont felett, ahol a fénynek vastagabb légköri rétegen kell áthatolnia.
- *Bolygónk légköre nem egy statikus ablak az űrbe, hanem egy dinamikus, folyamatosan változó közeg, amely minden beérkező fénysugarat megtáncoltat.
Miért télen intenzívebb a Szíriusz villogása?
A Szíriusz villogása egész évben megfigyelhető, amikor látható az égen, de télen valóban sokkal látványosabb és intenzívebb. Ennek több alapvető oka is van, amelyek mind a légköri viszonyok téli sajátosságaival függnek össze.
Alacsonyabb horizont feletti magasság
Az egyik legfontosabb tényező, hogy a Szíriusz télen alacsonyabban helyezkedik el a horizont felett, mint nyáron. A téli hónapokban az éjszakai égbolt más szelete tárul elénk, és a Szíriusz ekkor a déli égbolton, viszonylag alacsonyan látható. Amikor egy csillag alacsonyan van az égen, a fénye sokkal vastagabb légköri rétegen kell áthaladnia, mintha magasan, a zenit közelében lenne.
Gondoljunk csak bele: ha a nap alacsonyan van, sokkal vörösebbnek tűnik, mert a kék fény szétszóródik a vastagabb légköri rétegben. Hasonlóképpen, a Szíriusz fénye is hosszabb utat tesz meg a légkörön keresztül, ami több lehetőséget ad a refrakciónak és a diszperziónak. Minél hosszabb az út, annál több légköri turbulenciával találkozik a fény, és annál intenzívebb lesz a villogás.
Hidegebb, sűrűbb levegő és fokozott turbulencia
A téli időszakot általában hidegebb hőmérsékletek jellemzik. A hidegebb levegő sűrűbb, mint a melegebb levegő. Ez önmagában is növeli a légköri refrakció mértékét. Emellett a téli hónapokban gyakrabban fordulnak elő nagyobb hőmérsékleti különbségek a légkör különböző rétegei között, különösen a felszín közelében, ami fokozottabb turbulenciát eredményez.
A hideg levegő tömegének mozgása, a hőmérsékleti inverziók (amikor a hidegebb levegő a melegebb alatt reked) és a talajfelszínről felszálló meleg (vagy éppen hűlő) levegő mind hozzájárulnak a légkör instabilitásához. Ez a megnövekedett turbulencia sokkal erőteljesebben táncoltatja meg a Szíriusz pontszerű fényét, ami látványosabb villogáshoz és színváltáshoz vezet.
Jet stream és időjárási frontok
Télen a Föld légkörében zajló nagyléptékű időjárási jelenségek is intenzívebbek és gyakoribbak. A jet stream, a felső légkörben található erős nyugatias széláramlat, télen erősebb és délebbre tolódik, gyakran éppen azon a magasságon, ahol a csillagfény áthalad. Ez a gyorsan mozgó légtömeg jelentős turbulenciát okoz, ami tovább erősíti a csillagok villogását.
Hasonlóképpen, a téli hónapokban gyakrabban vonulnak át időjárási frontok (hideg- és melegfrontok) a térségünk felett. Ezek a frontok a különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegek határvonalai, ahol a légkör különösen instabil és turbulens. Amikor a Szíriusz fénye áthalad egy ilyen fronton vagy annak közelében, a villogás még drámaibbá válhat.
| Légköri tényező | Leírás | Hatás a villogásra | Téli hatás |
|---|---|---|---|
| Horizont feletti magasság | A csillag látószöge a horizont felett. | Alacsonyabb magasság = hosszabb légköri út = erősebb villogás. | Erősebb (Szíriusz alacsonyabban van) |
| Hőmérséklet | A levegő hőmérséklete a légkör különböző rétegeiben. | Nagyobb hőmérsékletkülönbségek = erősebb turbulencia. | Erősebb (hidegebb, nagyobb hőmérsékleti gradiensek) |
| Levegő sűrűsége | A légkör sűrűsége. | Sűrűbb levegő = fokozottabb refrakció és diszperzió. | Erősebb (hidegebb levegő sűrűbb) |
| Légáramlatok (pl. Jet stream) | Gyorsan mozgó légtömegek a felső légkörben. | Turbulencia és a fény útjának gyors változása. | Erősebb (jet stream intenzívebb és délebbre tolódik) |
| Időjárási frontok | Különböző légtömegek találkozási vonalai. | Instabil légkör, fokozott turbulencia. | Erősebb (gyakoribbak és markánsabbak télen) |
- *A tél hidege és a légkör dinamikusabb állapota együttesen teremtik meg azt a színpadot, ahol a Szíriusz különlegesen látványos táncot jár.
Színek tánca: A Szíriusz sziporkázásának színkomponensei
A Szíriusz villogása nem csupán a fényerő változásában merül ki, hanem gyakran látványos színváltásokkal is jár, amelyek a vöröstől a kékig, a zöldön át a sárgáig terjednek. Ez a színes előadás a légköri diszperzió eredménye, és a csillag saját spektrális típusával is szoros összefüggésben áll.
A fény diszperziója a légkörben
Amint azt korábban említettük, a légkörünk prizmaként viselkedik. A fehér fény valójában különböző hullámhosszú, vagyis különböző színű fények keveréke. Amikor ez a fény áthalad a légkörön, a légkörben lévő gázmolekulák és aeroszol részecskék eltérő mértékben törik meg a különböző hullámhosszakat. A kék fény rövidebb hullámhosszú, ezért jobban szóródik és jobban törik meg, mint a hosszabb hullámhosszú vörös fény.
Ez a jelenség a légkör vastagságával és turbulenciájával együtt okozza, hogy a Szíriusz fénye szétbomlik a színeire. Ahogy a légkör folyamatosan mozog és változik, a különböző színű fénysugarak útvonala is állandóan módosul. Ez azt eredményezi, hogy a szemünkbe beérkező fény pillanatonként más-más színösszetétellel jut el, létrehozva a látványos színváltásokat.
A Szíriusz spektrális típusa és színe
A Szíriusz A egy A1V spektrális típusú csillag, ami azt jelenti, hogy rendkívül forró és kékesfehér színű. Ez a kékesfehér szín azt jelzi, hogy a csillag fénye gazdag a spektrum kék és ultraibolya tartományában, de tartalmazza a spektrum összes többi színét is. Mivel a Szíriusz eleve gazdagabb a rövid hullámhosszú fényekben, ezek a színek (kék, zöld, lila) különösen érzékenyek a légköri diszperzióra.
Amikor a Szíriusz alacsonyan van a horizont felett, a fénynek hosszabb utat kell megtennie a légkörön keresztül. Ezen a hosszabb úton a légkör sokkal hatékonyabban bontja fel a csillagfényt a spektrális színeire. A turbulencia miatt a különböző színsávok hol erősebben, hol gyengébben jutnak el hozzánk, ami a gyors és szembetűnő színváltásokhoz vezet. Egy pillanat alatt láthatjuk vörösnek, majd kéknek, zöldnek vagy sárgának, attól függően, hogy éppen melyik hullámhosszú fény jut el hozzánk dominánsan az adott pillanatban.
- *A csillagfény, mely hozzánk érkezik, nem monokromatikus, hanem a színek teljes spektrumát hordozza, és a légkör szűrőként működve bontja fel ezt a fényt.
Különbségek a Szíriusz és más csillagok villogása között
Bár minden csillag villog, a Szíriusz villogása mégis különösen feltűnő. Ennek okai a csillag egyedi tulajdonságaiban és a megfigyelés körülményeiben rejlenek.
-
✨ Fényerő: A Szíriusz az égbolt legfényesebb csillaga. Minél fényesebb egy csillag, annál több foton érkezik el hozzánk másodpercenként. Amikor a légköri turbulencia pillanatnyilag eltorzítja vagy eltereli a fény egy részét, a fényesebb csillagok esetében ez a változás sokkal szembetűnőbb, mint egy halványabb csillag esetében, ahol a fényerő ingadozása kevésbé észrevehető.
-
⭐ Horizont feletti magasság: Ahogy korábban is említettük, minél alacsonyabban van egy csillag a horizont felett, annál vastagabb légköri rétegen kell áthaladnia a fényének. Ez az út növeli a légköri turbulenciával való interakció esélyét, ami erősebb villogáshoz vezet. A Szíriusz télen viszonylag alacsonyan helyezkedik el a déli égbolton, ami hozzájárul a látványosabb villogáshoz.
-
🌈 Színek és spektrális típus: A Szíriusz kékesfehér színe azt jelzi, hogy spektruma gazdag a kék és lila tartományban. Ezek a rövid hullámhosszú fények jobban szóródnak és törnek meg a légkörben, mint a hosszabb hullámhosszú vörös fények. Ez a diszperziós jelenség, a Szíriusz fényerejével kombinálva, rendkívül látványos színváltásokhoz vezet, amelyek kevésbé dominánsak más spektrális típusú csillagok, például a vöröses Arcturus vagy a sárgás Kapella esetében.
-
🪐 Bolygók vs. csillagok: Ez az egyik legfontosabb különbség. A bolygók, mint például a Vénusz vagy a Jupiter, nem villognak (vagy csak alig), mert sokkal közelebb vannak hozzánk, és látszólagos méretük korongként érzékelhető. A bolygókról érkező fény nem egyetlen pontból, hanem egy kis felületről érkezik. Ha a légkör egyik része pillanatnyilag eltorzítja a fény egy részét, a korong más részeiről továbbra is érkezik fény, ami kiegyenlíti az ingadozást. Ezért a bolygók általában stabil, egyenletes fénnyel ragyognak.
-
*Minden csillagfény áthalad a légkörön, de nem minden csillag táncol egyformán; a fényerő és a pozíció kulcsfontosságú a látvány intenzitásában.
Kulturális és történelmi vonatkozások
A Szíriusz nem csupán egy lenyűgöző égi jelenség, hanem évezredek óta az emberi kultúra és tudomány fontos része. Fényessége és feltűnő villogása már az ókori civilizációkat is rabul ejtette, és számos mítosz, vallási hiedelem, valamint tudományos megfigyelés tárgya lett.
Az ókori egyiptomiak számára a Szíriusz (vagy ahogy ők ismerték, Szopdet) kiemelten fontos volt. Évente egyszer, a nyári napforduló idején, közvetlenül a Napfelkelte előtt jelent meg az égbolton, jelezve a Nílus áradását. Ez a jelenség, az úgynevezett heliákus kelés, az egyiptomi naptár alapját képezte, és szoros összefüggésben állt a mezőgazdasági ciklussal és az élet megújulásával. Az egyiptomiak Szopdetet istennőként tisztelték, és a csillag megjelenését a jólét és a termékenység ígéretének tekintették.
A görögök számára a Szíriusz a "perzselő" vagy "ragyogó" csillag volt, és gyakran összekapcsolták a nyári hőséggel, a "kutya napokkal", amelyek a csillag heliákus kelésével estek egybe. Úgy hitték, hogy a Szíriusz a Nap erejével párosulva hozza el a szárazságot és a betegségeket. A rómaiak is a "kutya napok" (dies caniculares) kifejezést használták erre az időszakra, utalva a Szíriuszra, mint a Canis Major (Nagy Kutya) csillagkép legfényesebb csillagára.
A polinéz navigátorok számára a Szíriusz, más fényes csillagokkal együtt, kulcsfontosságú volt a hatalmas Csendes-óceáni távolságok átszelésében. A csillagok pozícióját és mozgását figyelve képesek voltak pontosan tájékozódni és új szigetekre eljutni. A Szíriusz, mint az egyik legfényesebb referencia pont, elengedhetetlen volt a tengeri utazások során.
A Szíriusz vibráló fényessége és színváltásai évszázadokon át inspirálták a költőket, művészeket és filozófusokat. A csillagfény tánca az égbolton az emberi képzeletet is megmozgatta, és a csillagászat fejlődésével a tudományos magyarázatok csak tovább gazdagították a jelenség szépségét. A Szíriusz villogása emlékeztet minket arra, hogy az égbolt nem csak egy statikus kép, hanem egy dinamikus, élő valóság, amelyben a Föld és a távoli csillagok közötti interakciók folyamatosan új és lenyűgöző látványt nyújtanak.
- *A Szíriusz nem csupán egy égi jelenség, hanem évezredek óta az emberi kultúra és tudomány inspirálója és vezetője.
Hogyan figyeljük meg a Szíriusz villogását?
A Szíriusz villogásának megfigyelése egyike azoknak az égi jelenségeknek, amelyekhez nincs szükség speciális felszerelésre, csupán egy tiszta égboltra és egy kis türelemre. A látvány a szabad szemmel is lenyűgöző, de egy egyszerű távcsővel vagy binokulárral még intenzívebbé tehető.
Íme néhány tipp a legjobb megfigyeléshez:
- Válasszon tiszta, hideg téli éjszakát: A legjobb időszak a Szíriusz sziporkázásának megfigyelésére a késő ősztől kora tavaszig tartó időszak, amikor a csillag már viszonylag magasan van az égen, de mégis alacsonyabb szögben látható, mint nyáron. A hideg, tiszta éjszakák, különösen a fronthatások után, gyakran a legturbulensebb légköri viszonyokat biztosítják, ami maximalizálja a villogás intenzitását.
- Keressen sötét helyet: Bár a Szíriusz rendkívül fényes, a fényszennyezéstől mentes helyeken a légkör is tisztább, és a villogás, valamint a színváltások is sokkal kontrasztosabbnak tűnnek.
- Nézzen a horizont közelébe: Amikor a Szíriusz alacsonyan van a horizont felett, a fénye a legvastagabb légköri rétegen halad át, így ekkor a leglátványosabb a villogás és a színek tánca.
- Használjon binokulárt vagy kis távcsövet (opcionális): Egy binokulárral vagy egy kis távcsővel a Szíriusz villogása még drámaibbá válik. A megnövelt nagyítás lehetővé teszi, hogy részletesebben megfigyelje a fényerő és a színek gyors változásait. Ne feledje, hogy a távcső is csak egy pontként mutatja a csillagot, de a villogás sokkal intenzívebb lesz.
- Légy türelmes és figyelmes: Szánjon néhány percet a csillag megfigyelésére. A szemnek időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötéthez, és a villogás is változhat pillanatról pillanatra a légköri viszonyok függvényében.
A Szíriusz téli sziporkázása egy csodálatos emlékeztető arra, hogy a fizika és a csillagászat hogyan fonódik össze a mindennapi tapasztalatainkkal, és hogyan tárja fel a tudomány a leglátványosabb égi jelenségek mögötti titkokat.
- *A legszebb égi jelenségek megfigyeléséhez gyakran nincs szükség bonyolult eszközökre, csupán egy tiszta égboltra és nyitott elmére.
Miért villognak a csillagok, de a bolygók nem?
A csillagok olyan messze vannak, hogy pontszerű fényforrásoknak tűnnek. A bolygók viszont közelebb vannak, így látszólagos méretük korongként érzékelhető. A légköri turbulencia egy pontszerű fényforrás útját könnyebben eltorzítja, ami villogáshoz vezet. Egy korong alakú forrás esetében, ha a fény egy része eltorzul, a korong más részeiről továbbra is érkezik fény, ami kiegyenlíti az ingadozást, így a bolygók fénye stabilabbnak tűnik.
Miért a Szíriusz villogása a leglátványosabb?
A Szíriusz az égbolt legfényesebb csillaga, és viszonylag közel van a Földhöz. Fényessége miatt a légköri turbulencia által okozott fényerő-ingadozások sokkal szembetűnőbbek, mint egy halványabb csillag esetében. Emellett kékesfehér színe és alacsony téli pozíciója hozzájárul a látványos színváltásokhoz.
Milyen színeket láthatunk a Szíriusz villogásakor?
A Szíriusz villogásakor gyakran láthatunk vörös, narancssárga, sárga, zöld és kék színeket. Ezek a színek a légköri diszperzió (a fény színeire bomlása) és a turbulencia együttes hatásának köszönhetően váltakoznak gyorsan.
Mi az a légköri turbulencia?
A légköri turbulencia a Föld légkörében lévő levegőrétegek szabálytalan, örvénylő mozgása, amelyet hőmérsékleti különbségek, szél és légnyomás-változások okoznak. Ez a mozgás folyamatosan elhajlítja és megtöri a csillagfényt, mielőtt az eléri a szemünket.
Miért télen erősebb ez a jelenség?
Télen a Szíriusz alacsonyabban helyezkedik el a horizont felett, így a fénye vastagabb légköri rétegen halad át. A hidegebb levegő sűrűbb, és a téli időjárási jelenségek (mint például a jet stream és az időjárási frontok) fokozottabb légköri turbulenciát okoznak, ami intenzívebbé teszi a villogást és a színváltásokat.
Lehet-e távcsővel megfigyelni a Szíriusz villogását?
Igen, egy binokulárral vagy egy kis távcsővel a Szíriusz villogása még látványosabbá válik. A nagyítás felerősíti a fényerő és a színek gyors változásait, de a csillag továbbra is pontszerűnek fog tűnni.
